2011. december 11., vasárnap

Az önemlékezés




"Az önemlékezés a Földön megjelent eszmék közül messze a legfontosabb. Lenni vagy nem lenni - jelen; ez itt a kérdés." 
Robert Earl Burton 

A negyedik út központi tétele az, hogy automatikusan senki sincs tudatában önmagának, senki sem tudatos, senki sem "emlékszik" önmagára. Az az egyszerűnek tűnő tény, hogy az ember tudatában lehet létezésének, elkerüli a figyelmet. Még ha valaki hall is erről, és tényleg próbál tudatosabb lenni, hamar megfeledkezik róla. Tudatossága, anélkül hogy észrevenné, újra alvásba merül, és minden ugyanúgy történik, mint azelőtt: homályos tudatállapotban és csapongó figyelemmel. 
Természetesen, egy bizonyos fokig mindenki tudatában van saját létezésének, de ez töredéke annak, ami tudatos erőfeszítéssel elérhető. Többnyire mindenki természetesnek veszi létezését és azt, hogy annak tudatában van. Senki sem emlékszik szándékosan a létezésére. Épp ellenkezőleg, mindenki megfeledkezik magáról, és elvész a feladatban, amit éppen végez, a körülötte lévő emberekben, problémáiban, terveiben és hasonlókban. 
Az önemlékezés azt jelenti, hogy szándékosan megosztjuk figyelmünket: tudatában vagyunk önmagunknak és környezetünknek. Az önemlékezés megosztott figyelmével tudatában leszünk annak, amit épp figyelünk az adott pillanatban, miközben továbbra is tudatában maradunk önmagunknak, mint megfigyelőnek. Például, éppen most, miközben ezt az oldalt olvassa, tudatában lehet ezeknek a szavaknak és önmagának is. Egyszerűnek hangzik, pedig ez a kétirányú, megosztott figyelem soha nem történik magától. Minden pillanatban tudatos erőfeszítést kíván. Erőfeszítés nélkül a tudatosság mindig visszasüllyed a mindennapi, egyirányú figyelembe. 
A megosztott figyelem a tudatosság magasabb állapotának - a harmadik állapotnak - fő jellemzője, és az erőfeszítés, hogy önemlékezéssel megosszuk figyelmünket, előidézheti ezt az állapotot. Ez a próbálkozás egy negyedik út iskola legfőbb módszere a harmadik állapot elérésére. Minden más, az iskolával kapcsolatos dolog azt szolgálja, hogy megtanuljunk emlékezni magunkra, és megtanuljunk tudatosan jelen lenni a nap minden tevékenységének minden pillanatára. 

Hogyan gyakoroljuk az önemlékezést?
A következő módon lehet gyakorolni az önemlékezés megosztott figyelmét, és meggyőződni arról, hogy működik: amikor éppen sétál, beszél, eszik, öltözködik vagy napi munkáját végzi, próbálja észrevenni azt, ami a szeme előtt van. Figyelje meg a részleteket. Ezzel egyidőben, legyen tudatában önmagának, amint ezt teszi. Legyen tudatában annak, hogy meg próbálja osztani a figyelmét. Vegye észre, hogy a megosztott figyelem észrevétlenül eltűnik, mihelyst belemerül különféle asszociációkba, álmodozásba, múltbéli eseményekbe és tervezgetésbe - abba, amit a negyedik út képzelődésnek nevez. Amikor hirtelen "visszatér" a megosztott figyelem világosságába, látni fogja, hogy az önemlékezés a kulcs ahhoz, hogy éberebbek legyünk. Az önemlékezés finom és egyszerű, mégis nehéz fenntartani, mert mindig tudatos erőfeszítést kíván. Ahogy a német költő, Johann Goethe mondta: "Az a legnehezebb, ami a legkönnyebbnek tűnik: jelen lenni arra, ami előttünk van." 

Gondolatok az önemlékezésről


Önök közül senki sem ismerte fel a legfontosabbat, amire rámutattam, hogy úgy mondjam, egyikőjük sem ismerte fel, hogy nem emlékeznek magukra... Emlékezzenek magukra mindig és mindenhol. 
 George Gurdjieff


Az önemlékezés a szisztéma kezdete és középpontja, és ennek megértése a legfontosabb. Nem mondható intellektuális tevékenységnek vagy ideának. Tanulmányozását intellektuálisan kell kezdenünk, de az önemlékezés valójában nem intellektuális tevékenység, hanem az akarat pillanatnyi műve. 
 Peter Ouspensky


Az önemlékezés vagy a megosztott figyelem gyakorlata - bár első pillantásra rendkívül egyszerűnek, könnyűnek és nyilvánvalónak tűnhet - valójában megköveteli az embertől, hogy teljesen újraszervezze egész életét, valamint önmagával és másokkal kapcsolatos nézőpontját... Az önemlékezés gyakorlata ahhoz a próbálkozáshoz kötődik, hogy létrehozzunk egy bizonyos jelenséget: a tudatosság születését önmagunkban.  
Rodney Collin


Az önemlékezés önmaga jutalma. Háttérben zajló, szenzációmentes, halhatatlan folyamat. Minden alkalommal, amikor emlékezel magadra, felvillantod az örökkévalóságot, és ez nem pusztul el. Esztelenek vagyunk, amikor a megfoghatót többre becsüljük a megfoghatatlannál. Az önemlékezésnek szüntelenül újra kell kezdődnie egész életeden át. Mit jelent az önemlékezés fogalma? Azt jelenti: alvó önvalód emlékszik, hogy ébren legyen.
Robert Earl Burton


Egyetlen valóságos dolgot lehet elvenni - a jelent. 
 Marcus Aurelius


Elég arra figyelnünk, ami az orrunk előtt van - vagyis, a jelenre.  
Dante Alighieri


Miközben eszel, sétálsz vagy utazol, légy ott, ahol vagy, máskülönben életed nagy részéről lemaradsz. 
Buddha


Ritkán jár ugyanott az eszünk, mint a kezünk. 
 I. Erzsébet


Az ember nem érti, hogyan ismerhetné meg a jelent. 
Blaise Pascal


Ismerd fel azt, ami előtted van, és a rejtett feltárul.  
Tamás evangéliuma


Áldott az élet, amelyben nincs múlt, nincs jövő, amelyben minden a jelenhez tartozik. Francesco Petrarca

Being Present hírlevél, 2004. június

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése