A jelenlétre tett erőfeszítések nem azonosak a jelenléttel. Csak szikrák. Igazi önmagunk szavak nélküli állapotát emlékeztetik arra, hogy emlékezzen önmagára — hogy legyen jelen. Peter Ouspensky ezt így magyarázta: "A tudatosság valami más, mint a gondolkodás. A gondolkodással csak lökést adnak neki, aztán szavak nélkül lesznek tudatosak."
Ezt a "lökést" a munka "én"-ek biztosítják, — a jelenlétet támogató és meghosszabbító szándékos gondolatok. Például az a gondolat, hogy "Olvass jelenléttel!", fokozza a megosztott figyelemre tett erőfeszítést. Határozottan és konkrétan bevonja aktuális tevékenységünket az önemlékezésbe. Más helyzetekben mondhatjuk, hogy "Nézz jelenléttel!", "Menj jelenléttel!" vagy "Beszélj jelenléttel!". Mint Robert Earl Burton, a Fellowship of Friends alapítója mondta: a munka "én"-ek tudatos gondolkodást jelentenek — olyan gondolkodást, ami az adott pillanatban a jelenlétet támogatja.
Például, ha rövid sétára megyünk kizárólag azzal a céllal, hogy jelen legyünk, szinte rögtön meglátjuk, milyen gépies "én"-ek jelennek meg a múltról és a jövőről, a jelen pillanattal nem kapcsolatos dolgokról, vagy a séta közben látottakról. Ezen gondolatok, ezen "én"-ek egyike sem a jelenlét. Mind elvon, elcsal a jelenléttől, és úgy tehetünk ellenük, hogy használjuk a munka "én"-eket.
Bármilyen helyzetben is vagyunk, a munka "én"-ek folyton átvágnak a gépies "én"-ek kavalkádján. Elűzik a képzelődést, és újra és újra a jelenlétet veszik célba. "Kerüld a képzelődést!" "Ejtsd!" "Ne kövesd ezt a témát!" "Gyere vissza a jelenbe most!"
Sosem könnyű munka "én"-eket vinni a gépies "én"-ek folyamába. Előkészület, gyakorlás és szorgalom kell hozzá. De még így sem vezetnek mindig jelenléthez. Miért? Mert a munka "én"-ek a négy alsóbb központhoz tartoznak. A tudatosság második állapotában vannak, és nem mindig hoznak létre elég szikrát ahhoz, hogy lángra lobbantsák a harmadik állapotot.
Eljutni a harmadik állapotba azt jelenti, hogy túljutunk a munka "én"-eken, és magához a szótlan jelenléthez érünk. Robert Earl Burton mondta erről: "Az, hogy van egy munka 'én'-ed — bár már ezt sem könnyű elérni — még csak a harc egyik fele. A másik fele: biztosítani, hogy az "én" jelenlétet hozzon. A munka "én"-ek mögé kell állnod, és jelen kell lenned."
A Buddha ugyanezt mondta: "Egy spirituális tett, amit fél szívvel tesznek, nem fog nagy gyümölcsöt hozni." Évszázadokkal később a szufi Ibn Adzsiba javasolta: "Semmivel se elégedj meg, amíg nem érkezel el az isteni jelenléthez." Mindketten azt mondták, ahogy minden iskola mondta, hogy az erőfeszítések igazi eredménye maga a jelenlét.
Még ha a munka "én"-ek sikeresek is, a jelenlét általában csak pár másodpercig tart, majd rögtön kiszorítják a gépies gondolatok. Ahogy Peter Ouspensky kifejezte: "Mihelyt megjelenik az önemlékezés, azonnal eltapossák." A képzelődésre utalt, ami újra és újra előtérbe akar kerülni, és arra, hogy nekünk meg folyton a munka "én"-eket kell előtérbe helyeznünk.
A munka "én"-ek létrehozásához azonban rendkívüli erőfeszítés szükséges, főleg azért, mert olyannyira vonakodunk felhagyni az érdeklődésünkkel a gépies "én"-ek iránt, és a bennük való tétlen elmerülésünkkel. Szeretjük képzelődésünk témáit, és élvezzük a második állapot kényelmét. Mindezt el kell hagynunk. Talán akkor a munka "én"-ekből fogunk kielégülést nyerni. De még azokban sem kapaszkodhatunk meg: arra tervezték őket, hogy kilökjenek minket a második állapotból.
Az iskolák munkája mindig is az volt, hogy elűzzék a képzelődést, és hogy a munka "én"-ekkel megtanuljanak jelen lenni. A mi iskolánkban rövid munka "én"-eket fejlesztünk ki, amik előtérbe lépnek, majd gyorsan visszavonulnak, hogy teret hagyjanak a jelenlétnek. Egyre inkább magára a jelenlétre helyezzük a hangsúlyt.
Robert Earl Burton mondta nemrég, hogy amikor a magasabb központok erőteljes munka "én"-eket hallanak, akkor kész örömest felelnek a jelenlétükkel. Hozzátette: "Amikor kilépsz a képzelődésből a jelenlétbe, akkor megbizonyosodsz arról, hogy nem számít, miről gondolkoztál; hogy a gépies "én"-ek tízezrei ködös, nem-tudatos tevékenység; és hogy még a munka "én"-ek is a második állapotban vannak."
Gondolatok a jelenlétbe jutáshoz
A cél a tudatosság felébresztése.
George Gurdjieff
A fejlődés mindig a tudatosság fejlődése.
Peter Ouspensky
Tízezer gépies "én"-ünk van, és kihívás felhozni egy munka "én"-t közülük; a képzelődés gaza hajlamos elfojtani a jelenlét magvait. Olyan gépezetben élünk, ami majdnem állandóan képzelődik. Képzeletbeli életet él. A felébredés ára azonban az, hogy feladjuk a második állapotot.
Robert Earl Burton
Ha hívnak, semmi áron se maradj a világban; azonnal engedelmeskedj.
Filokália
Sokan vannak, akik hisznek a Szentírásban, de nincs erejük teljesíteni, ami meg van írva.
Filokália
Semmi haszna sincs a recitálásnak, ha a szavak, amiket recitálsz, nem öltenek testet benned, tett formájában.
Szír atyák
Talán intellektuálisan megértettél egy magasztos nézetet, de ha nem cselekszel az értelméhez hűen, letérsz az útról.
Padmaszambava
Az igazi lelki tudásban benne rejlik a tett is, különben nem igazán tudás.
Ibn Arabi
Miután Isten megparancsolta, hogy "Legyél!", válj a szavaknál többé.
Dzsalaluddin Rumi
Being Present hírlevél, 2006. január
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése