"Az első nehézséget mindenki számára az 'én' szó jelenti. Azt mondják, 'én', és nem veszik észre, hogy csak egy kis részük beszél."
Peter Ouspensky
Tulajdonképpen minden lélegzetvételt egyfajta én-érzet kísér: én úgy gondolom, én azt akarom, én jobban tudom, azt szeretem és nem ezt, boldog vagyok, éhes vagyok, fáradt vagyok. A negyedik út szerint azonban minden, amit "én"-nek érzünk, valójában emberi gépezetünknek egy kicsiny és a többitől független funkciója. Egyik "én" sem a tudatosság egységes, valódi "Én"-je.
Első pillantásra a tudatosság és a funkciók közti különbség nem nyilvánvaló, mert nagyon hozzászoktunk ahhoz, hogy az "én"-ekkel azonosítsuk magunkat, és mert nem vagyunk tudatában a tudatosságnak, mint a jelenlét különálló és szótlan állapotának. Folyamatosan újabb és újabb "én"-ek futnak át rajtunk, míg a tudatosság - ha jelen van - rajtunk kívül áll, és egyszerűen megfigyeli ezeket. Ehhez viszont az önemlékezés jelenlétére van szükség. Önemlékezés nélkül a tudatosság elalszik őrhelyén, és a sok "én" eltakarja.
Első pillantásra a tudatosság és a funkciók közti különbség nem nyilvánvaló, mert nagyon hozzászoktunk ahhoz, hogy az "én"-ekkel azonosítsuk magunkat, és mert nem vagyunk tudatában a tudatosságnak, mint a jelenlét különálló és szótlan állapotának. Folyamatosan újabb és újabb "én"-ek futnak át rajtunk, míg a tudatosság - ha jelen van - rajtunk kívül áll, és egyszerűen megfigyeli ezeket. Ehhez viszont az önemlékezés jelenlétére van szükség. Önemlékezés nélkül a tudatosság elalszik őrhelyén, és a sok "én" eltakarja.
A szisztéma rámutat, hogy minden "én"-ünk az alsóbb központoknak nevezett négy független elme működéséből fakad: az intellektuális, az érzelmi, a mozgási és az ösztönös elméből. Most nagy vonalakban leírjuk ezen központokat, de azt a legfontosabb megérteni, hogy mind a négy funkció működhet úgy, hogy tudatában vagyunk a működésüknek, és úgy is, hogy nem: a tudatosság nem azonos a funkciókkal.
Az intellektuális központ szavak, elméletek, fogalmak, logikai összehasonlítás és asszociatív gondolatok formájában kelt "én"-eket. Ennek a mondatnak most ő próbálja megfejteni a jelentését. Az intellektuális központ főként raktárnak tekinthető, ami begyűjti, osztályozza és visszakeresi az információt. Mint olyan, a világra általában címkékkel, meghatározásokkal, véleményekkel és analízissel reagál. Amikor ezt nem tudja megtenni, általában elutasítja az adott témát.
Ezzel szemben az érzelmi központ pozitívan és negatívan is reagál az emberekre, a vizuális benyomásokra és az eseményekre. Az érzelmi "én"-eket szeretet, viszolygás, csodálat, értékelés, irigykedés, féltékenység, kritikusság, gyanakvás, barátságosság és együttérzés formájában tapasztaljuk. Az érzelmi központ különösen érzékenyen reagál az emberekre, és kijön a sodrából, amikor úgy érzi, hogy nem adják meg, ami "jár" neki. Az érzelmi központ személyes igazságérzetünk középpontja, és az is innen ered, hogy mit helyeslünk és mit kifogásolunk mások viselkedésében.
A mozgási központ az észlelés teljesen más birodalma, ami a fizikai mozgás, a mozgás öröme és a három dimenziós tér leképezése által kelt "én"-eket, mint például amikor autót vezetünk, vagy amikor mérnöki, programozási problémákat oldunk meg. A mozgási központ "én"-jei büszkék a sebességre, a hatékonyságra, és türelmetlenek lesznek, ha akadályozzák vagy félbeszakítják tevékenységüket. Gyakran minél elfoglaltabb valaki, a mozgási központ annál elevenebbnek érzi magát. Azonban - a negyedik út magyarázata szerint - a mozgás főként lendületből ered, és kevés köze van a tudatos cselekvéshez.
A négy központ közül legkevésbé az ösztönös központ látható, ami az öt érzékszervet irányítja és az összes belső fiziológiai működést, például a légzést, emésztést, köhögést, tüsszentést és gyógyulást. Az érzékelés szintén az ösztönös központ fennhatósága alatt áll. Segítségével alkalmazkodunk a hőmérséklethez, az éghajlathoz és az évszakokhoz, érzékeljük, hogy valaki beteg, jóindulatú vagy fenyegető, és azt is, hogy hátulról figyelnek vagy megközelítenek bennünket. Az ilyen és ehhez hasonló ösztönös "én"-ek időnként nagyon éleslátóak lehetnek, és gyakran összekeverik őket a tudatos megnyilvánulásokkal, intuitív és éber természetük miatt. A tudatosság azonban ennél több.
Összegezve, az ösztönös "én"-ek érzékelik a pillanatot, a mozgási "én"-ek navigálják, az érzelmi "én"-ek felbecsülik, az intellektuális "én"-ek pedig magyarázzák. A négy központ átfedi egymást hozzáállásaink, cselekedeteink és hangulataink szövevényében, és mégis, mindegyik központ mást és mást részesít előnyben, megvan a saját emlékezete és képzelődése. A legfigyelemreméltóbb az, hogy mind a négy központ - és minden "én", amit létrehoznak - gépies reakció. Egyikük sincs tudatában önmagának, nincs jelen a pillanatra. Erre nem képesek.
Az intellektuális központ szavak, elméletek, fogalmak, logikai összehasonlítás és asszociatív gondolatok formájában kelt "én"-eket. Ennek a mondatnak most ő próbálja megfejteni a jelentését. Az intellektuális központ főként raktárnak tekinthető, ami begyűjti, osztályozza és visszakeresi az információt. Mint olyan, a világra általában címkékkel, meghatározásokkal, véleményekkel és analízissel reagál. Amikor ezt nem tudja megtenni, általában elutasítja az adott témát.
Ezzel szemben az érzelmi központ pozitívan és negatívan is reagál az emberekre, a vizuális benyomásokra és az eseményekre. Az érzelmi "én"-eket szeretet, viszolygás, csodálat, értékelés, irigykedés, féltékenység, kritikusság, gyanakvás, barátságosság és együttérzés formájában tapasztaljuk. Az érzelmi központ különösen érzékenyen reagál az emberekre, és kijön a sodrából, amikor úgy érzi, hogy nem adják meg, ami "jár" neki. Az érzelmi központ személyes igazságérzetünk középpontja, és az is innen ered, hogy mit helyeslünk és mit kifogásolunk mások viselkedésében.
A mozgási központ az észlelés teljesen más birodalma, ami a fizikai mozgás, a mozgás öröme és a három dimenziós tér leképezése által kelt "én"-eket, mint például amikor autót vezetünk, vagy amikor mérnöki, programozási problémákat oldunk meg. A mozgási központ "én"-jei büszkék a sebességre, a hatékonyságra, és türelmetlenek lesznek, ha akadályozzák vagy félbeszakítják tevékenységüket. Gyakran minél elfoglaltabb valaki, a mozgási központ annál elevenebbnek érzi magát. Azonban - a negyedik út magyarázata szerint - a mozgás főként lendületből ered, és kevés köze van a tudatos cselekvéshez.
A négy központ közül legkevésbé az ösztönös központ látható, ami az öt érzékszervet irányítja és az összes belső fiziológiai működést, például a légzést, emésztést, köhögést, tüsszentést és gyógyulást. Az érzékelés szintén az ösztönös központ fennhatósága alatt áll. Segítségével alkalmazkodunk a hőmérséklethez, az éghajlathoz és az évszakokhoz, érzékeljük, hogy valaki beteg, jóindulatú vagy fenyegető, és azt is, hogy hátulról figyelnek vagy megközelítenek bennünket. Az ilyen és ehhez hasonló ösztönös "én"-ek időnként nagyon éleslátóak lehetnek, és gyakran összekeverik őket a tudatos megnyilvánulásokkal, intuitív és éber természetük miatt. A tudatosság azonban ennél több.
Összegezve, az ösztönös "én"-ek érzékelik a pillanatot, a mozgási "én"-ek navigálják, az érzelmi "én"-ek felbecsülik, az intellektuális "én"-ek pedig magyarázzák. A négy központ átfedi egymást hozzáállásaink, cselekedeteink és hangulataink szövevényében, és mégis, mindegyik központ mást és mást részesít előnyben, megvan a saját emlékezete és képzelődése. A legfigyelemreméltóbb az, hogy mind a négy központ - és minden "én", amit létrehoznak - gépies reakció. Egyikük sincs tudatában önmagának, nincs jelen a pillanatra. Erre nem képesek.
A tudatosság és a funkciók szétválasztása
Egy negyedik út iskolában a munka középpontjában azok a módszerek állnak, amikkel megtanuljuk megfigyelni az "én"-eket, és fokozatosan elválasztani a tudatosságot a funkcióktól, főleg a megosztott figyelem által.
Úgy is gyakorolhatjuk ezt, hogy sétálni megyünk azzal a céllal, hogy a jelenlétre összpontosítsunk. Séta közben próbálja meg fenntartani a megosztott figyelmet, és vegye észre, ami ön előtt van. Figyelje meg alaposan, és látni fogja, hogy a négy alsóbb központból milyen véletlenszerűen felbukkanó "én"-ek vonják el éberségét a megosztott figyelemtől, és viszik képzelődésbe.
Másik módszer a tudatosság és a funkciók elválasztására az, hogy lelassulunk, és a megosztott figyelemre összpontosítunk. Például, próbáljon nem rohanni egyik dologtól a másikhoz. Tartsa be a sebesség-határt, amikor vezet. Finoman csukja be a kocsiajtót. Szándékosan vegye fel és tegye le a telefonkagylót. Ne szakítson félbe másokat, amikor beszélnek. Ilyen kis erőfeszítések által megint csak látni fogja, hogy a sok "én" újra és újra elvon minket az önemlékezéstől.
Az önemlékezéshez mindig különleges erőfeszítés szükséges, és fenntartása óriási belső fegyelmet kíván. Ahogy Robert Earl Burton mondta: "Amikor az önemlékezés eltűnik, a négy alsóbb központ egyike azonnal elfoglalja a helyét - és az alsóbb központokat nem érdekli a jelenlét."
Úgy is gyakorolhatjuk ezt, hogy sétálni megyünk azzal a céllal, hogy a jelenlétre összpontosítsunk. Séta közben próbálja meg fenntartani a megosztott figyelmet, és vegye észre, ami ön előtt van. Figyelje meg alaposan, és látni fogja, hogy a négy alsóbb központból milyen véletlenszerűen felbukkanó "én"-ek vonják el éberségét a megosztott figyelemtől, és viszik képzelődésbe.
Másik módszer a tudatosság és a funkciók elválasztására az, hogy lelassulunk, és a megosztott figyelemre összpontosítunk. Például, próbáljon nem rohanni egyik dologtól a másikhoz. Tartsa be a sebesség-határt, amikor vezet. Finoman csukja be a kocsiajtót. Szándékosan vegye fel és tegye le a telefonkagylót. Ne szakítson félbe másokat, amikor beszélnek. Ilyen kis erőfeszítések által megint csak látni fogja, hogy a sok "én" újra és újra elvon minket az önemlékezéstől.
Az önemlékezéshez mindig különleges erőfeszítés szükséges, és fenntartása óriási belső fegyelmet kíván. Ahogy Robert Earl Burton mondta: "Amikor az önemlékezés eltűnik, a négy alsóbb központ egyike azonnal elfoglalja a helyét - és az alsóbb központokat nem érdekli a jelenlét."
MEGJEGYZÉS: A négy alsóbb központ további magyarázatát lásd Peter Ouspensky: Az ember lehetséges fejlődésének pszichológiája (Lunarimpex, 2003) című művében.
Az embernek nincs egyénisége. Nincs egyedüli, nagy "Én"-je. Kis "én"-ek sokaságára oszlik. És minden különálló kis "én" az egésznek nevezi magát, az egész nevében cselekszik, az egész nevében ért egyet vagy ellenkezik, tesz ígéreteket és hoz döntéseket, amikkel aztán egy másik "én"-nek vagy az egésznek kell foglalkoznia. Ezért van az, hogy az emberek olyan gyakran hoznak döntéseket, és olyan ritkán viszik véghez azokat.
George Gurdjieff
George Gurdjieff
Egyik alapvető tévedésünk önmagunkkal kapcsolatban, hogy egynek tekintjük magunkat; mindig úgy beszélünk magunkról, hogy "én", és feltételezzük, hogy mindig ugyanarra a dologra utalunk, miközben valójában száz meg száz különféle "én"-re oszlunk. Ezek az "én"-ek állandóan váltakoznak; az egyik ezt nyomja el, a másik azt, és ebből a küzdelemből áll belső életünk.
Peter Ouspensky
Peter Ouspensky
Általában az emberben nincs sem állandóság, sem tudatosság. Benne minden funkció - automatikusan és váltakozva - más hangon szólal meg, mind saját érdekében beszél, a többi rész vagy az egész iránt közömbösen, és mégis az individuum nyelvén és neve alatt. Ez hát az ember sok "én"-je.
Rodney Collin
Rodney Collin
A sok "én" az embert körbe-körbe vezeti. Nehéz elkülöníteni magunkat tőlük. Néhány "én" ártalmatlan, azonban mégiscsak az önemlékezés kárára léteznek. Nem szabad, hogy önmagunknak tekintsük őket, mert ők nem azonosak önvalónkkal. Meg kell tanulnotok, hogy ne ugorjatok be a gépezeteteknek és azoknak a módszereknek, amikkel megpróbálja aláásni a munkátokat.
Robert Earl Burton
Robert Earl Burton
Ki vagyok én ennek a gondolat-folyamnak a közepén?
Rumi
Rumi
Egy új élet hajnala az a felismerés, hogy nem szükséges követni ezeket a különféle szokásos "én"-eket.
Maurice Nicoll
Maurice Nicoll
Az elmét gyakran csapás éri, amikor elfeledkezünk az emlékezés nagy munkájáról.
Hafiz
Hafiz
Küzdj minden idegen gondolat ellen! Tartsd elmédet azon, amit éppen - külsőleg vagy belsőleg - végzel.
Gujduvani
Gujduvani
A felszabaduláshoz vezető út elméd nevelése arra, hogy a jelenben élj.
Buddha
Buddha
A jelen csak egy pillanatra kínálja fel magát nekünk, majd kitér az érzékek elől.
Plutarkhosz
Plutarkhosz
A megtévesztés nem te vagy.
Walt Whitman
Walt Whitman
Az ember belefárad abba, hogy állandóan vissza kell nyernie magát.
Rainer Maria Rilke
Rainer Maria Rilke
Being Present hírlevél, 2004. szeptember
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése