Néha emlékszünk arra, hogy jelen legyünk. Néha pedig valami emlékeztet rá; egy belső sugallat, hogy osszuk meg figyelmünket, hogy legyünk ébren. Ez a bennünk lévő felsőbb világ megnyilvánulása. Azzal, hogy 'Ami alant van, az összhangban áll a fentivel, és a fent lévő megfelel annak, ami alant található' talán azt fogalmazta meg Hermész Triszmegisztosz , hogy a sok én káosza eltakarja ezt a magasabb világot, míg amikor a magasabb világ nyilvánul meg, akkor a sok én kerül vissza a háttérbe. Az 'amint fent, úgy lent' a mechanikus világegyetem megfigyelhető, ok-okozati működésére utal; kifejezi például a bolygóknak a tengerekre és óceánokra gyakorolt hatását, akárcsak az emberi érzelmek ‘ árait’ és ‘ apályait’. Azt is jelenti, hogy az emberi lény híd a mechanikus és az isteni világ között.
Az ember kozmoszának két világa közötti utazásra alaposan fel kell készülni; az utazásra a gépezettől a jelenlét ‘menedékéig’. Amikor felismerjük, hogy a világ már épp eleget vett el tőlünk lelkünk kárára, akkor helyrebillentjük az egyensúlyt, és a létezés magasabb szintjei felé fordulunk. Az utazás a célba jutás rituális eszköze, hordozórakéta, ami a kellő magasság elérésekor leválik. Tudatos munkánkban szükség van ennyi előkészületre ahhoz, hogy a sok én fölé emelkedjünk, és elérjük a jelenlét csúcsát.
Isten felé kapaszkodunk. Nem könnyű előrejutni, és még igyekezetünk okáról is elfeledkezünk. Ám amikor, levegő után kapkodva bár, elénk tárul amit elértünk, rögtön eszünkbe jut, miért is jöttünk. Az alsóbb világ zaja távoli zümmögés. Ezen a belső szinten a levegő tiszta, és minden irányban van kilátás. Nem maradt bennünk más, csak a jelenlétnek ez a tiszta állapota, és a hála azért, hogy megtettük az utat. Ezért aztán az út, a feljáró, a felébredés technikája szent dolgok. Gampopa mondta: ‘A legnagyobb csoda, hogy az ember egyszer felébred álmából.’
Ezt az Isten felé törekvést az alsóbb világ elsötétíti – az akadálytalanul feltámadó érdeklődések, vágyak, törekvések. Amit akar, amit szeretne, ami iránt érdeklődik, mindezek az ének oly természetességgel és akadálytalanul árasztják el, mint a víz a csatornát, és őrszem nincs sehol. Rumi ugyanezt figyelte meg önmagában, amikor azt mondta: ‘Miféle ima ez, a mecsetben ülök, s szívemben kinyit a bazár?’ E szédítő és varázslatos ösvény helyén most a világ nyüzsög. Amikor viszont a jelenlét visszanyeri fontosságát, megjelenik az új élet lehetősége. Nem a külső körülmények átrendezésében mutatkozik meg, hanem a belső élet olyan irányú újragondolásában, hogy azzal felkészüljünk az útra a felsőbb Énhez. Nem kötődik a külső világhoz, a bensőben horgonyoz, és az örökkévaló felé fordul.
Ennek az utazásnak a megjelenítésére az iskolák nagy építményeket emelnek. Indonéziában, Jáva szigetén, Borobudur buddhista lépcsőzetes temploma hárommérföldes sétára hív, kilenc szint megmászása után a tizediken, a tetőn lévő sztúpához jutunk. Elhaladunk egy Buddha életét ábrázoló dombormű mellett, melynek címe ‘a színdarab kibontakozása’. A templom hatalmas építmény, ‘kőből való ima’, ahogy egy régész nevezte. Egyszersmind pszichológiai alaprajz is, ami eljuttat a tetőre, ahol megállunk a jelenlét állapotában, lángként a homlok közepén.
Az ember kozmoszának két világa közötti utazásra alaposan fel kell készülni; az utazásra a gépezettől a jelenlét ‘menedékéig’. Amikor felismerjük, hogy a világ már épp eleget vett el tőlünk lelkünk kárára, akkor helyrebillentjük az egyensúlyt, és a létezés magasabb szintjei felé fordulunk. Az utazás a célba jutás rituális eszköze, hordozórakéta, ami a kellő magasság elérésekor leválik. Tudatos munkánkban szükség van ennyi előkészületre ahhoz, hogy a sok én fölé emelkedjünk, és elérjük a jelenlét csúcsát.
Isten felé kapaszkodunk. Nem könnyű előrejutni, és még igyekezetünk okáról is elfeledkezünk. Ám amikor, levegő után kapkodva bár, elénk tárul amit elértünk, rögtön eszünkbe jut, miért is jöttünk. Az alsóbb világ zaja távoli zümmögés. Ezen a belső szinten a levegő tiszta, és minden irányban van kilátás. Nem maradt bennünk más, csak a jelenlétnek ez a tiszta állapota, és a hála azért, hogy megtettük az utat. Ezért aztán az út, a feljáró, a felébredés technikája szent dolgok. Gampopa mondta: ‘A legnagyobb csoda, hogy az ember egyszer felébred álmából.’
Ezt az Isten felé törekvést az alsóbb világ elsötétíti – az akadálytalanul feltámadó érdeklődések, vágyak, törekvések. Amit akar, amit szeretne, ami iránt érdeklődik, mindezek az ének oly természetességgel és akadálytalanul árasztják el, mint a víz a csatornát, és őrszem nincs sehol. Rumi ugyanezt figyelte meg önmagában, amikor azt mondta: ‘Miféle ima ez, a mecsetben ülök, s szívemben kinyit a bazár?’ E szédítő és varázslatos ösvény helyén most a világ nyüzsög. Amikor viszont a jelenlét visszanyeri fontosságát, megjelenik az új élet lehetősége. Nem a külső körülmények átrendezésében mutatkozik meg, hanem a belső élet olyan irányú újragondolásában, hogy azzal felkészüljünk az útra a felsőbb Énhez. Nem kötődik a külső világhoz, a bensőben horgonyoz, és az örökkévaló felé fordul.
Ennek az utazásnak a megjelenítésére az iskolák nagy építményeket emelnek. Indonéziában, Jáva szigetén, Borobudur buddhista lépcsőzetes temploma hárommérföldes sétára hív, kilenc szint megmászása után a tizediken, a tetőn lévő sztúpához jutunk. Elhaladunk egy Buddha életét ábrázoló dombormű mellett, melynek címe ‘a színdarab kibontakozása’. A templom hatalmas építmény, ‘kőből való ima’, ahogy egy régész nevezte. Egyszersmind pszichológiai alaprajz is, ami eljuttat a tetőre, ahol megállunk a jelenlét állapotában, lángként a homlok közepén.
Gondolatok a témáról
Az emberek ki-be járnak az ajtón, ahol a két világ találkozik. Az ajtó kerek és nyitva áll. Ne térj vissza álmaidba.Rumi
Száz és egy verőér lép ki a szívből, egyikük felvezet a fejbe. Aki azon feljut, eléri a halhatatlanságot.
Upanisadok
Upanisadok
Allah most átrepít a világ múlandó házából a másik világéba, ami örökkévaló.
Az ezeregyéjszaka meséi
Az ezeregyéjszaka meséi
Felfelé tartanak, kik az Igazsághoz kötötték magukat.
Bhagavad Gítá
Bhagavad Gítá
Az ‘ember’ szót a görög nyelv onnan veszi, hogy az ember az, aki felfelé tekint.
Damaszkuszi Péter
Damaszkuszi Péter
Aki azt fontolgatja, hogy ama hegy – az erény tökéletességének hegye – tetejét elérje, meg fogja tudni, milyen nehéz felkapaszkodni, és hogy az Ige segítsége nélkül a kísérlet kudarcra van kárhoztatva.
Clairvaux-i Bernát
Clairvaux-i Bernát
A nyugalom az összes gondolat elejtését jelenti, még az isteni gondolatokét is. Máskülönben, ha odafigyelünk rájuk csak azért, mert jók, elesünk attól, ami még jobb.
Sínai Gergely
Sínai Gergely
Miért cipelsz egy zsák könyvet a hegyre felfelé, amikor Isten néhány gondolata is elég, hogy fellobbantsa a szent lángot?
Hafiz
Hafiz
A hegy összerogy, mihelyt megszabadulsz az én eszméjétől.
Huineng
Huineng
Ibn Arabi
Being Present hírlevél, 2007. február
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése