A négy alsóbb központ közül a mozgási központ a legláthatóbb, mégis, ha a második állapotban vagyunk, szinte fel sem tűnik saját mozgásunk. Szinte állandóan mozgásban vagyunk, de mindez oly szokásszerűen és oly gyorsan történik, hogy csak ritkán vesszük észre. Csak akkor kezdjük tényleg meglátni saját testünk furcsa mozgását, amikor közelebb kerülünk a harmadik állapothoz.
Ennek oka, hogy a figyelem megosztottabbá válik, ahogy közelebb kerülünk a harmadik állapothoz. A figyelem nyila, ahogy Ouspensky nevezte, egyszerre két irányba kezd mutatni. Következésképpen, egyidejűleg tudunk mozdulatainkról és önmagunkról, mint megfigyelőkről. Ez önemlékezés - a jelenlét szótlan állapota, ami magasabb központokká virágozhat ki.
Iskolánkban a hétköznapi mozdulatokat katalizátorként használjuk a megosztott figyelemhez. Ez azt jelenti, hogy szándékosan mozgunk, és figyelmünket arra tereljük, amit éppen teszünk. Például, finoman vesszük fel a telefont, és nem csak felkapjuk; nem becsapjuk, hanem csendesen csukjuk be az ajtót; nem kapkodva, hanem gondosan mossuk el az edényeket. Mindez arra szolgál, hogy a mozgást a figyelem irányítására és megosztására használjuk - vagyis jelenléttel mozgásra.
Nagy segítség az is, ha egyszerre csak egy dologgal foglalkozunk. Ennek hátterében az áll, hogy ha egyszerre két dolgot teszünk, figyelmünk szétszóródik, és eltűnik a lehetőség a megosztott figyelemre. Például, ha séta közben feljegyzünk valamit, két külső tevékenységre fordítunk figyelmet, és kevés marad a megosztott figyelem belső erőfeszítéséhez. Ha megállunk, és csak az írással foglalkozunk, akkor több lehetőségünk van arra, hogy jelen legyünk a tevékenységre, és hogy észrevegyük: jelen vagyunk, miközben írunk.
Ugyanez vonatkozik az evés közbeni olvasásra, és a telefonálás közbeni levelezésre is. Ha abbahagyja a kettő közül az egyiket, közelebb fogja magát találni a jelenléthez. Ahogy Ouspensky mondta, a lényeg, hogy "lássa meg, hogy azt teszi, amit éppen tesz" - amire több esélye van, ha egyszerre csak egy dolgot tesz.
Egy másik terület, ahol a jelenlét lehetősége elveszik a mozgásban: a sietség. Ide tartozik a túl gyors járás, a lerohanás a lépcsőn, a sietve készülődés, és hasonlók. Próbáljon lelassulni, és kevésbé aggódni az eredmény, a cél és a mozdulatok miatt. Ahogy a szufi Al-Ghazali mondta: "A célod legyen az isteni jelenlét."
Hogyha az a gondolata támadna, hogy emlékezhet-e önmagára sietség közben, vagy miközben egyszerre két dolgot tesz, - igen, emlékezhet, de gyakorlat szükséges hozzá, és még ha gyakorlott, akkor is azt fogja tapasztalni, hogy a túl gyorsan tett túl sok mozdulat elkerülhetetlenül megszünteti a megosztott figyelem tisztaságát. Ennél fontosabb kérdés, hogy mennyire is akar jelen lenni? Mennyire hajlandó minden pillanat és mozdulat középpontjába állítani a jelenlétet?
Néha már azzal is, hogy egy percig erőfeszítést teszünk a mozgás megosztott figyelemhez használatára, tiszta jelenlétre válthatjuk a képzelődést és azonosulást. Ezen a ponton, ha ajtó nyílik a jelenlétre, a munkának egy más szintje veheti kezdetét.
Ennek oka, hogy a figyelem megosztottabbá válik, ahogy közelebb kerülünk a harmadik állapothoz. A figyelem nyila, ahogy Ouspensky nevezte, egyszerre két irányba kezd mutatni. Következésképpen, egyidejűleg tudunk mozdulatainkról és önmagunkról, mint megfigyelőkről. Ez önemlékezés - a jelenlét szótlan állapota, ami magasabb központokká virágozhat ki.
Iskolánkban a hétköznapi mozdulatokat katalizátorként használjuk a megosztott figyelemhez. Ez azt jelenti, hogy szándékosan mozgunk, és figyelmünket arra tereljük, amit éppen teszünk. Például, finoman vesszük fel a telefont, és nem csak felkapjuk; nem becsapjuk, hanem csendesen csukjuk be az ajtót; nem kapkodva, hanem gondosan mossuk el az edényeket. Mindez arra szolgál, hogy a mozgást a figyelem irányítására és megosztására használjuk - vagyis jelenléttel mozgásra.
Nagy segítség az is, ha egyszerre csak egy dologgal foglalkozunk. Ennek hátterében az áll, hogy ha egyszerre két dolgot teszünk, figyelmünk szétszóródik, és eltűnik a lehetőség a megosztott figyelemre. Például, ha séta közben feljegyzünk valamit, két külső tevékenységre fordítunk figyelmet, és kevés marad a megosztott figyelem belső erőfeszítéséhez. Ha megállunk, és csak az írással foglalkozunk, akkor több lehetőségünk van arra, hogy jelen legyünk a tevékenységre, és hogy észrevegyük: jelen vagyunk, miközben írunk.
Ugyanez vonatkozik az evés közbeni olvasásra, és a telefonálás közbeni levelezésre is. Ha abbahagyja a kettő közül az egyiket, közelebb fogja magát találni a jelenléthez. Ahogy Ouspensky mondta, a lényeg, hogy "lássa meg, hogy azt teszi, amit éppen tesz" - amire több esélye van, ha egyszerre csak egy dolgot tesz.
Egy másik terület, ahol a jelenlét lehetősége elveszik a mozgásban: a sietség. Ide tartozik a túl gyors járás, a lerohanás a lépcsőn, a sietve készülődés, és hasonlók. Próbáljon lelassulni, és kevésbé aggódni az eredmény, a cél és a mozdulatok miatt. Ahogy a szufi Al-Ghazali mondta: "A célod legyen az isteni jelenlét."
Hogyha az a gondolata támadna, hogy emlékezhet-e önmagára sietség közben, vagy miközben egyszerre két dolgot tesz, - igen, emlékezhet, de gyakorlat szükséges hozzá, és még ha gyakorlott, akkor is azt fogja tapasztalni, hogy a túl gyorsan tett túl sok mozdulat elkerülhetetlenül megszünteti a megosztott figyelem tisztaságát. Ennél fontosabb kérdés, hogy mennyire is akar jelen lenni? Mennyire hajlandó minden pillanat és mozdulat középpontjába állítani a jelenlétet?
Néha már azzal is, hogy egy percig erőfeszítést teszünk a mozgás megosztott figyelemhez használatára, tiszta jelenlétre válthatjuk a képzelődést és azonosulást. Ezen a ponton, ha ajtó nyílik a jelenlétre, a munkának egy más szintje veheti kezdetét.
Idézetek a jelenléttel mozgásról
Egyszerre csak egy dolgot tegyen - azt, amire a jelen pillanatban szükség van.
George Gurdjieff
Csak olyan mértékben tehetjük jól, amit teszünk, amilyen mértékben éberek vagyunk.
Peter Ouspensky
Az önemlékezés mindig is fontosabb lesz, mint az, amit külsőleg teszel.
Robert Earl Burton
A sietség az Ördög ajándéka.
Ezeregyéjszaka
A türelem fogja meghozni, amire vágysz, nem a sietség.
Rumi
Figyelj rá, hogy egy mozdulatot se tegyél anélkül, hogy az isten-közelség tettének szánnád.
Ibn Arabi
Az emberek hajlamosak gondolkodásuk nyomán mozogni.
Buddha
Ha nincs isteni vonatkozása tettünknek, akkor bármit is teszünk, csak az időt fecséreljük. Másrészt, ha Isten jelenléte átfedi tettünket, akkor mindennel örökkévalóságot hozunk létre.
Bahauddin
Maradj az ősi Taoval; mozogj a jelennel.
Lao-ce
Ne hagyd, hogy drága mozgásaid sikertelenek legyenek.
Hafiz
Being Present hírlevél, 2006. április
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése