"A gépezet képzelt azonosságot nyer a negatív érzelmek kifejezéséből, és ezáltal tudatos azonosságunkat veszítjük el. Tulajdonképpen mindenért, amit megszerzünk, a negatív érzelmeinket kell feladnunk."
Robert Earl Burton
Robert Earl Burton
A negyedik út szerint az önemlékezés és a megosztott figyelem egyik fő akadálya a negatív érzelmek kifejezése. A negatív érzelmek palettáján ott van a bosszúság, csalódottság, türelmetlenség, unalom, ítélkezés, szorongás, aggodalom, gyanakvás, féltékenység, önsajnálat, harag, felháborodás, utálat, megbántódás és félelem összes formája. Ezek és más negatív érzelmek jogosnak és kifejezésre érdemesnek tűnhetnek, de valójában képzelődésen alapulnak. Azt hisszük, hogy más emberek és a körülmények tesznek bennünket negatívvá; hogy negativitásunkat és szenvedésünket ők okozzák. Ahogy Ouspensky mondta: "Majdnem minden személyes negatív érzelmünk vádaskodáson alapul: valaki más a hibás." Ezt az elképzelést dédelgetjük magunkban, és belső kényszert érzünk, hogy szabad folyást engedjünk az ingerültségnek, ellenkezésnek, haragnak és hasonló reakcióknak.
Általában úgy vélik, hogy a negatív érzelmek kifejezése ártalmatlan, hogy ez szükségszerű megszabadulás a felgyülemlett energiától vagy éppen ez egyéniségünk elmaradhatatlan megnyilatkozása. Indokoltnak tűnik, hogy valaki vagy valami tett bennünket negatívvá, hogy megvan az okunk vádolni őket, és hogy panaszunkat jogunk van kifejezni. A negyedik út azonban azt állítja, hogy a negatív érzelmek csak melléktermékei téves nézeteinknek, amiket önmagunkról, másokról, általában a világról és szenvedésünkről alkotunk. Ahogy Ouspensky mondta: "Azt hisszük, hogy a negatív érzelmeket a körülmények hozzák létre, de minden negatív érzelem bennünk van, belül."
A negyedik út szemszögéből nézve a negatív érzelmek kifejezése sohasem hasznos vagy szükséges, és sohasem az erő jele. Ellenkezőleg, gépies gyengeség, teljes mértékben értelmetlen, és pusztán az érzelmi éretlenségnek és a rövidlátó gondolkodásnak köszönhető. Ami a legfontosabb: a negatív érzelmek kifejezése visszaveti és rombolja a tudatosságot. Azt is lehet mondani: a negatív érzelmek megtagadják azt, amilyennek a valóságot észleljük. Eltorzítják az igazságot, és megakadályozzák, hogy minden pillanatot annak lássunk és annak fogadjunk el, ami. Mindez képtelenségnek tűnhet, már csak azért is, mert nagyon megszoktuk a negatív érzelmeket, és nem vagyunk tudatában, mi a következménye kifejezésüknek. Viszont ahogy Robert Burton mondta: "Ezért a tudattalan megnyilvánulásért az ember tudatos életével fizet."
Egy negyedik út iskolában különös figyelmet szentelnek arra, hogy uralkodjanak a negatív érzelmek kifejezésén. A cél az, hogy meghaladjuk a negatív érzelmekben rejlő "én"-érzést, és a ki nem fejezett energiát önemlékezésre használjuk. Ez azt is jelenti, hogy amellett, hogy nem fejezzük ki a negatív érzelmeket, megpróbáljuk létrehozni a jelenlét állapotát is, amelyben az ember olyannak látja önmagát, másokat, az eseményeket és a szenvedést, amilyenek, és nem olyannak, amilyennek képzeli vagy amilyennek látni szeretné őket. Ebben a folyamatban a negatív érzelmek ki nem fejezésére tett erőfeszítés lépcsőfokként szolgál a megosztott figyelemhez: mintegy katalizátor a tudatos jelenléthez. Mindez természetesen nagy önuralmat kíván.
Munka a negatív érzelmeken
Peter Ouspensky mondta a negatív érzelmekről: "Nem tudnak a negatív érzelmekkel küzdeni, ha nem emlékeznek magukra jobban, és nem tudnak jobban emlékezni magukra, ha nem küzdenek a negatív érzelmekkel." Azt is megjegyezte: "Nem elég megfigyelni őket, hanem ellen kell nekik állnunk, mert ellenállás nélkül nem tudjuk megfigyelni őket. Olyan gyorsan történnek, annyira szokásszerűen és észrevétlenül, hogy ha nem gördítünk akadályt eléjük, nem tudjuk megfigyelni őket." Ez a magyarázat képezi a negatív érzelmeken való munka alapját, de van még két dolog, amit érdemes megemlíteni. Az egyik, hogy a nem-kifejezés nem elfojtást jelent. Azt jelenti, hogy nem engedjük meg magát a kifejezést. A másik pedig az, hogy a nem-kifejezés csak az első lépés. Ha jól működik, annak tudomásával jár együtt, hogy miért is tesszük: azért, hogy a folyamatos "én"-érzés fölé emelkedjünk, és hogy elősegítsük az önemlékezés jelenlétét. Igazából erre megy ki a játék. Maguk a negatív érzelmek, bármilyen formát is öltenek, a tudatosság magasabb állapota felé vezető további erőfeszítést táplálják.
Gondolatok a negatív érzelmekről
Az ember nem tudja megállni, hogy ne fejezze ki kellemetlen érzelmeit annál az egyszerű oknál fogva, hogy gyenge. Az önmegfigyelést és az ön-tanulmányozást már kezdettől fogva a kellemetlen érzelmek kifejezése elleni küzdelemnek kell kísérnie.
George Gurdjieff
A negatív érzelmek legyőzése és átalakítása a fejlődés minden lehetőségét tartalmazza.
A negatív érzelmek kifejezése mindig gépies, így soha sem lehet hasznos, azonban ellenállni nekik tudatos. Sokkal több hatalmunk van a negatív érzelmek kifejezése felett, mint hinnénk, és megtanulhatjuk, hogy ne fejezzük ki őket. Amikor felismerik, hogy senki más nem tehet arról, hogy haragszanak, fokról fokra másképp fognak érezni.
Peter Ouspensky
Nagyon fontos, hogy felülemelkedjünk minden bosszúságon. Az elítélés és a negatív kritika mindig és mindenhol helytelen. Sehová sem vezetnek és mindent megmérgeznek.
Rodney Collin
A negatív érzelmek feladása önkéntes szenvedés, mert a gépezet nem akarja feladni őket. A negatív érzelmek kifejezése azt jelzi, hogy valami felfalja a jelent. A negatív érzelmek és az összes velük kapcsolatos boldogtalanság az alvás eredménye.
Robert Earl Burton
Ne hagyd faképnél önmagadat!
I. Erzsébet
Tanulj meg válaszolni reagálás helyett. Legádázabb ellenséged sem tud annyi kárt okozni neked, mint saját őrizetlen gondolataid - azonban, ha egyszer uralmat szerzel felettük, semmi sem fog jobban segíteni.
Buddha
Nehezteléssel semmit sem tudok elérni.
Homérosz
A Pokol olyan energia, ami saját indíttatásából cselekszik. A Menny olyan energia, ami valami magasabbnak engedelmeskedik.
William Blake
A düh pillanatnyi őrület. Ellenőrizetlenül szétterülő őrületté válik, mely szégyenhez és végül halálhoz vezet.
Petrarca
Aki az igazság ismeretére vágyakozik, annak mind inkább befelé kell haladnia.
Lewis Carroll
Az ég gyönyöreit bírom és a pokol kínjait bírom, / Az előbbieket magamba ojtom és gyarapítom, az utóbbiakat új nyelvre ültetem át.
Walt Whitman
Being Present hírlevél, 2004. augusztus
Üdv!
VálaszTörlés"Ahogy Ouspensky mondta: "Majdnem minden személyes negatív érzelmünk vádaskodáson alapul: valaki más a hibás." Ezt az elképzelést dédelgetjük magunkban, és belső kényszert érzünk, hogy szabad folyást engedjünk az ingerültségnek, ellenkezésnek, haragnak és hasonló reakcióknak. "
A kérdésem a következő,hogy álljak hozzá ehhez a dologhoz a fentiek fényében?
A szomszédomban a rokonomék laknak, sajnos elég hangosak, főleg ha vendég gyerekek vannak itt nálunk.
Hétvégén reggeltől estig hangoskodás van, fotkozás az emeleten, dörömbölés, olyan zajok mintha egész nap a bútorokat döntögetnék.
Hiába kérem őket, a tudatlanságukban nem mérik fel a saját helyzetüket. Még én nem vagyok normális szerintük, és dugjam be a fülem.
Akkor kérdem én, hogy ne legyek ideges ezektől?
Hogyan lehet megszüntetni ezt az áldatlan állapotot?