Bármennyire meglepő is, a szisztéma csak átmeneti eszköz, ugródeszka a megosztott figyelemhez. Gondolkozhatunk és beszélhetünk róla, és értékelhetjük, de semmit sem jelent, ha nem a jelenlét szótlan állapotának létrehozására használjuk.
Mivel a szisztéma oly sok mindenre kiterjed, könnyen leragadhatunk a definícióknál, az analízisnél és az eszmék szüntelen mérlegelésénél, és ezáltal szem elől téveszthetjük a jelenlét elérését, amiről ez a munka valójában szól. Ahogy a Filokália mondja: "Nagyon is lehetséges, hogy valakinek csak a legtisztább gondolatai legyenek, és mégis annyira eltérítse az ezekről való elmélkedés, hogy mindvégig távol marad Istentől."
Nem könnyű túllépni egy olyan tudásanyagon, amit oly nehezen építettünk fel mentálisan és érzelmileg. Ám a szisztéma – akárcsak egy állványzat – sosem önmagáért létezett, és egy ponton el kell távolítani, hogy ott álljon önmagában az, ami valódi. És itt egy pár másodpercenként végbemenő folyamatról beszélünk.
Például az egyik pillanatban felépítünk egy eszmét a munkáról, vagy ami még jobb, egy meghatározott munkaént, hogy elősegítsük a jelenlétet. De a következő pillanatban a jelenlétre kell összpontosítanunk, vagyis nem maradhatunk az állványzaton, és nem is akarunk ott ragadni. Ezért amilyen gyorsan felépítjük a munkaént, olyan gyorsan le is kell rombolnunk, és elindítani magát a jelenlétet, belevetni magunkat a jelenlétbe.
A következő lépés természetesen a jelenlét meghosszabbítása. Ezért mihelyt kezd eltűnni a jelenlét – ami elkerülhetetlen –, be kell szúrnunk egy másik munkaént – gyorsan összerakni az állványzatot –, hogy megújítsuk vele erőfeszítéseinket.
A jelenlét elősegítése, aktualizálása, majd megerősítése a munka annak legdinamikusabb formájában. E folyamat természete magyarázza meg azt a félreértett gondolatot is, miszerint fel kell adnunk a szisztémát. Ebben az esetben a feladás nem jelenti azt, hogy meg kellene cáfolnunk vagy tartózkodnunk tőle, vagy végképp el kellene hagynunk; inkább azt jelenti, hogy ismerjük fel: a tudás híd valamihez, valami magasabbhoz, a pillanatban. Csak ezzel a megértéssel juthatunk túl a szisztémán, és használhatjuk megfelelő módon, vagyis úgy, hogy valóban jelenlétet hozunk létre.
A szisztéma tudatos használatához a fogalmak alapos ismereténél többre van szükség. Szilárdan tartanunk kell azt a felismerést, hogy a jelenlét a tudatosság gondolatokon és szavakon túli állapota. És jobban kell szeretnünk ezt az állapotot, mint a gondolkodást és beszédet róla és a vágyakozást rá. És ami még fontosabb, a jelenlétnek magának kell akarnia a létet, és a jelen maradást. Végül is elsősorban ezért adták nekünk a szisztémát: saját jelenlétünk miatt.
A szisztémáról és a jelenlétről
Változást csak az hoz, ha emlékeznek önmagukra most. A többi csak szavak.
Peter Ouspensky
Mi haszna beszélni a szisztémáról, ha nem hozod létre azokat az állapotokat, amikről beszélsz?
Robert Earl Burton
Az elme nem Átman. Pihenj tovább a tudatosságban.
Hindu szöveg
Helyes állapotunk megtartása az, amit keresünk.
Korán
A végső szavak elválnak a szavaktól.
Lao-ce
Ha lenyűgöznek az eszmék, az én nyűgöz le. Még ha a megvilágosodás eszméi is nyűgöznek le, akkor is az én nyűgöz le.
Buddha
A gazdagság abban áll, ami eljut a Következő Világba.
Mohamed
A Dharma csak szavak és betűk gyűjteménye, amit félre kell tennünk, amikor átjutunk a túlpartra.
Gampopa
Célozz és lődd ki az elme-nyilat, célja a Brahman.
Mundaka-upanisad
Being Present hírlevél, 2006. május-június
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése