Az Univerzum Szerkezete; Részletek Rodney Collin: The Theory of Celestial Influence (Az égi befolyás teóriája) c. könyvéből, 1. rész

Rodney Collin P. D. Ouspensky tanítványa volt, akit Ouspensky többek között azzal a feladattal bízott meg, hogy a Negyedik Út szisztémájának kozmológiai tanítását írja le egy könyvben. Így született meg "Az égi befolyás teóriája" 1953-ban. A továbbiakban ebből a könyvből közlök fordításokat.

AZ UNIVERZUM SZERKEZETE

AZ ABSZOLÚTUM


Filozófiailag, az ember feltételezheti az Abszolútumot. Ez az Abszolútum magába kell hogy foglalja mind az idő, mind a tér minden lehetséges dimenzióját. Vagyis:

Magába foglalja nemcsak a teljes Univerzumot, amit az ember észlelhet vagy elképzelhet,
hanem minden olyan univerzumot is, ami túl van észlelőképessége határain.
Magába foglalja nemcsak minden univerzum jelen pillanatát, hanem múltjukat és jelenüket is, bármit is jelentsen a „múlt” és a „jövő” az ő skálájukon.
Magába foglalja nemcsak mindazt, ami megvalósul minden univerzum múltjában, jelenében és jövőjében, hanem mindazt is, ami potenciálisan megvalósulhat bennük.
Magába foglalja nemcsak minden létező univerzum minden lehetőségét, hanem minden potenciális univerzumét is, még ha azok nem is léteznek, és soha nem is léteztek.

Egy ilyen fogalom számunkra filozófiai. Logikailag annak kell lennie, de az elménk képtelen megragadni ennek a formuláját, vagy felfogni értelmét. Abban a pillanatban, amint elkezdünk az Abszolútumról gondolkozni, csak úgy tudjuk elgondolni, mint ami valamilyen módon már módosult. Úgy gondolunk rá, mint valamilyen testre, vagy minőségre, vagy törvényre. Mert csak így engedik elménk korlátai.

Bármely testnek egy másikra gyakorolt hatása vagy befolyása háromféle lehet:

(a) Fordított arányosságban távolságának négyzetével – ezt a hatást úgy mérjük, mint sugárzást, avagy a nagyobb aktív hatását a kisebbre.

(b) Egyenes arányosságban tömegével – ezt a hatást úgy mérjük, mint vonzást, avagy a nagyobb passzív hatását a kisebbre.

(c) Egyenes arányosságban távolságával – ezt a hatást úgy mérjük, mint időt, avagy a késleltető hatást a nagyobb részéről a befolyás kibocsátása-, a kisebb részéről pedig annak befogadása között. Gyakorlatilag ezek képezik az egység első három módosulását, avagy az Abszolútum első három módosulását.

Annyit mondhatunk bizonyossággal, hogy az Abszolútum Egy, és ezen az egységen belül három erő, amelyek úgy különböznek egymástól, mint sugárzás, vonzás és idő, önmaguk között megteremtik a Végtelent.