A bolygók szerepét talán akkor érthetjük meg, ha úgy vesszük őket, mint a Naprendszer életének funkcióit. Ahogyan az emésztés, légzés, mozgás, gondolkozás és a többi az ember kozmoszának funkciói, éppúgy a Merkúr, a Vénusz, a Mars, a Jupiter és a többi lehetnek a Naprendszer kozmoszának funkciói. Közöttük állva a Nap elárasztja mindegyik funkciót, és olyan teljes kozmikus lénnyé szervezi azokat, amely minden képességgel rendelkezik.
Hogy ez mi mindent foglal magában, világosabbá válik egy nagyon fontos kormányzó elv fényében, ami a különböző nagyságrendű kozmoszok közti viszonyt határozza meg. Minden kozmosz rendelkezik olyan kulcsfontosságú szervekkel, vagy mondhatjuk úgy is, akkumulátorokkal, amelyek által befolyásokat és energiát kap a magasabb kozmoszoktól. A kérdéses elv szerint egy alacsonyabb kozmosz funkciói egy magasabb kozmosz szerveiből származnak.
Az emberben például ezeket a szerveket vagy akkumulátorokat az endokrin mirigyek képviselik, és ezen mirigyek váladékai, amelyek a sejtekbe hatolva létrehozzák azok funkcióit. Ami pedig a magasabb kozmoszok felé irányuló működést illeti, azt találjuk, hogy például az összes ember, állat, madár, hal és növény légző funkciója együtt alkotja a Természet egyik szervét; az összes mozgó élőlény mozgási funkciói együtt egy másik szervet képeznek a Természet számára, és így tovább.
Végül pedig ha a Merkúrt, a Vénuszt, a földet, a Marsot, a Jupitert és a Szaturnuszt úgy vesszük, mint a Naprendszer funkcióit, és arra a sok millió napra és rendszerre gondolunk, ami a Tejútrendszert alkotja, akkor arra kell jutnunk, hogy az összes lehetséges merkúrok együtt alkotják galaxisunk egy szervét; az összes lehetséges föld együtt egy második galaktikus szervet, és így tovább.
Ezen a módon minden kozmosz anatómiája és fiziológiája összefonódik az összes többivel. És egy nagyobb kozmosz testi szervei, bármik is legyenek azok, meghatározzák az alacsonyabbakban használt funkciók természetét. Így tehát míg a Naprendszer számára és mindannak, ami ezen belül van, a Nap jelenti az energia és élet egyetlen forrását, ezt azonban formával, színnel, kifejeződéssel és funkcióval a többi bolygó látja el. Ezek az erők kölcsönhatásban állnak, összeolvadnak és szétválnak végtelenül változatos kombinációkban a szoláris befolyás teljes területén.
A Tejútrendszert alkotó több millió naprendszer között a legfőbb különbség a központi napjuk sugárzása közötti különbség lehet. Ahhoz, hogy képes legyen a fejlődésre, minden ilyen rendszernek tartalmaznia kell az elemek és bolygók teljes tárházát, éppúgy, ahogyan bármely fejlődésre képes emberben épségben meg kell lennie a szervek és funkciók teljességének. Az egyetlen tényező, ami változó és továbbfejleszthető marad, az az egyik esetben a központi fényforrás intenzitása és hatása; a másik esetben pedig a központi tudatosság intenzitása és hatása.
Minden ember hasonló alapvető alkatában és felépítésében: valószínűleg ugyanígy hasonló egymáshoz az összes nap is. Ami az embereket megkülönbözteti, az tudatosságuk fokozata: ami a napokat megkülönbözteti, az sugárzásuk mértéke.
Valójában minél inkább elmélyedünk a kérdésben, annál világosabb lesz, hogy a fény és a tudatosság pontosan ugyanazoknak a törvényeknek engedelmeskedik, és pontosan ugyanúgy keletkezik és tűnik el. Sőt talán ki is jelenthetjük, hogy a kettő ugyanaz a jelenség, csak különböző nagyságrendben.
Valójában ez az univerzum egyetlen változtatható tényezője, az egyetlen tényező, ami az egyéni munka, erőfeszítés és az egyén kozmoszának megértése eredményeként változhat. Ami a felépítésüket illeti, azzal sem az ember, sem egy nap nem tud tenni semmit, mert mindegyikük úgy van megalkotva, ahogy van, az univerzum mintája szerint, ami lehetővé teszi, hogy kezdetben mindegyikük megkaphasson mindent, ami önmaga fejlesztéséhez szükséges. De ez az önfejlesztés, vagyis az egyéni kozmosz fokozatos megvilágosítása és besugárzása az önmagából létrehozott fénnyel és tudatossággal, már teljesen az egyéntől függ. Ebben a tekintetben mindent neki kell megtennie.
Továbbá az egész csak akkor válhat tudatosabbá, ha a rész is tudatosabbá válik, és a rész csak akkor válhat tudatosabbá, ha az egész is tudatosabbá válik. Ha hirtelen tudatossá válok a lábamat illetően, akkor a lábam is tudatossá válik önmagát illetően, és mindenféle új érzéseket és mozgásokat kezd el érzékelni, amiknek sem ő, sem én nem voltunk korábban tudatában. Ha a testem egyik sejtjét éberré teszi valami szörnyű fenyegetés a saját nagyságrendjén, akkor én is tudatában leszek a fájdalomnak. Ugyanígy a Nap növekvő sugárzásához hozzá kell társulnia a bolygók részéről a fény növekvő elnyelésének és átalakításának – vagyis annak, hogy fokozatosan ők is sugárzásra tesznek szert.
Ahhoz, hogy egy ember teljesen tudatos legyen, minden részének teljesen tudatosnak kell lennie. Ahhoz, hogy egy nap teljes mértékben sugárzó legyen, minden bolygójának sugárzónak kell lennie. Ahhoz, hogy az Abszolútum emlékezzen önmagára, minden lénynek emlékeznie kell önmagára.
Annak, aki azt kérdezi: Mi az univerzum célja? így azt válaszolhatjuk, hogy az univerzum és benne minden lény feladata, a napoktól a sejtekig az, hogy tudatosabbá váljanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése