Az ezoterikus iskolák egyik feladata a civilizációk megalapítása a Földön. De létezik egy másik különleges feladat is, melynek érdekében a magasabb erők iskolákat hoznak létre a Földön: amikor egy nagy civilizációs ciklus a végéhez közeledik és a katasztrófa elkerülhetetlen, akkor emberek egy maroknyi csoportja összegyűjti, ami kultúrájukból megmentésre érdemes, és átmentik azt a jövő számára. Ez az átmentett tudás lesz az eljövendő új korszak kultúrájának magva. Iskolánkat pontosan ennek a feladatnak a végrehajtására hozták létre az emberiséget felügyelő magasabb erők. Erről a feladatról így ír Ouspensky:
Az egyéni emberre és az emberi közösségekre vonatkoztatott fejlődés eszméje, az ezoterizmus ideája, a kultúrák és civilizációk születése és növekedése, az egyéni ember lehetőségei az emelkedés és a hanyatlás időszakaihoz kapcsolódóan – mindezek és számos más dolog kifejtése megtálalható három bibliai mítoszban. Ezek a mítoszok nem kapcsolódnak össze a Bibliában és egymástól külön állnak, ám valójában egy és ugyanazon ideát fejezik ki, és kölcsönösen kiegészítik egymást.
Az első mítosz a vízözön és Noé bárkájának története; a második Bábel tornyának története, annak pusztulása és a nyelvek összezavarodása; a harmadik pedig Szodoma és Gomorra pusztulásának története, Ábrahám látomása a tíz igaz emberről, akiknek a kedvéért Isten hajlandó lett volna megkímélni Szodomát és Gomorrát, de akiket nem lehetett ott megtalálni.
A vízözön a civilizáció bukásának, a kultúra pusztulásának allegóriája. Egy ilyen összeomlásnak szükségszerű velejárója az emberiség nagyobb részének megsemmisülése, geológiai felfordulások vagy háborúk, népvándorlások, járványok, forradalmak és hasonló okok következtében. Nagyon gyakori, hogy ezek az okok egybeesnek. Az allegória azt fejezi ki, hogy amikor látszólag minden elpusztul, akkor az, ami igazán értékes, megmenekül egy tervnek megfelelően, amit előzőleg gondoltak el és dolgoztak ki. Az emberek egy kis csoportja mentesül az általános törvény alól és megmenti az adott kultúra legfontosabb ideáit és eredményeit.
Noé bárkájának legendája egy mítosz, ami az ezoterizmusra vonatkozik. A „bárka” építése az „iskolát” jelenti, az emberek előkészítését a beavatásra, az átmenetre az új életbe és az új születésbe. Noé bárkája, ami megmenekült a vízözönből, az emberiség belső köre.
Az allegória második jelentése az egyéni emberre vonatkozik. A vízözön a halál, az elkerülhetetlen, a kérlelhetetlen. De az ember képes önmagában egy „bárkát” fölépíteni, és abban összegyűjteni egy-egy példányt mindabból, ami őbenne értékes. Ebben az esetben ezek a példányok nem fognak elpusztulni. Túl fogják élni a halált és újra meg fognak születni. Ahogyan az emberiség csak a belső körrel való kapcsolata által menekülhet meg, úgy az egyéni ember is csak úgy érheti el az egyéni „üdvözülést”, ha van összeköttetése saját belső körével, vagyis ha összekapcsolja magát a tudatosság magasabb formáival. És ez nem lehetséges külső segítség nélkül, vagyis a „belső kör” segítsége nélkül.
Az allegória második jelentése az egyéni emberre vonatkozik. A vízözön a halál, az elkerülhetetlen, a kérlelhetetlen. De az ember képes önmagában egy „bárkát” fölépíteni, és abban összegyűjteni egy-egy példányt mindabból, ami őbenne értékes. Ebben az esetben ezek a példányok nem fognak elpusztulni. Túl fogják élni a halált és újra meg fognak születni. Ahogyan az emberiség csak a belső körrel való kapcsolata által menekülhet meg, úgy az egyéni ember is csak úgy érheti el az egyéni „üdvözülést”, ha van összeköttetése saját belső körével, vagyis ha összekapcsolja magát a tudatosság magasabb formáival. És ez nem lehetséges külső segítség nélkül, vagyis a „belső kör” segítsége nélkül.
A második mítosz, vagyis a Bábel tornya, az előbbinek egy másféle változata; ám míg az előbbi a megmenekülésről szól, vagyis azokról, akik megmenekülnek, addig a másik történet csak a pusztulásról szól, vagyis azokról, akik elvesznek.
Bábel tornya a kultúrát jelenti. Az emberek arról álmodnak, hogy tornyot építenek, „amelynek teteje az eget éri”, arról álmodnak, hogy megteremtik a földön az ideális életet. Intellektuális módszerekben hisznek, technikai eszközökben, formális intézményekben. A torony hosszú időn át egyre magasabbra és magasabbra emelkedik a föld fölé. De a pillanat elkerülhetetlenül elérkezik, amikor az emberek megszűnnek megérteni egymást, vagy inkább fölismerik, hogy sohasem értették egymást. Mindegyikük a maga módján képzeli el, hogy miben is áll az ideális élet a földön. Mindegyikük a saját elgondolásait szeretné megvalósítani. Mindegyikük a saját eszményét szeretné beteljesíteni. Ez az a pillanat, amikor a nyelvek összezavarodása elkezdődik. Az emberek még a legegyszerűbb dolgokban is képtelenné válnak megérteni egymást; a megértés hiánya széthúzást, ellenségeskedést, harcot provokál. Azok, akik a tornyot elkezdték építeni, most gyilkolni kezdik egymást, és elpusztítják, amit fölépítettek. A torony romhalmazzá válik.
Bábel tornya a kultúrát jelenti. Az emberek arról álmodnak, hogy tornyot építenek, „amelynek teteje az eget éri”, arról álmodnak, hogy megteremtik a földön az ideális életet. Intellektuális módszerekben hisznek, technikai eszközökben, formális intézményekben. A torony hosszú időn át egyre magasabbra és magasabbra emelkedik a föld fölé. De a pillanat elkerülhetetlenül elérkezik, amikor az emberek megszűnnek megérteni egymást, vagy inkább fölismerik, hogy sohasem értették egymást. Mindegyikük a maga módján képzeli el, hogy miben is áll az ideális élet a földön. Mindegyikük a saját elgondolásait szeretné megvalósítani. Mindegyikük a saját eszményét szeretné beteljesíteni. Ez az a pillanat, amikor a nyelvek összezavarodása elkezdődik. Az emberek még a legegyszerűbb dolgokban is képtelenné válnak megérteni egymást; a megértés hiánya széthúzást, ellenségeskedést, harcot provokál. Azok, akik a tornyot elkezdték építeni, most gyilkolni kezdik egymást, és elpusztítják, amit fölépítettek. A torony romhalmazzá válik.
Pontosan ez szokott végbemenni az egész emberiség életében, a népek és nemzetek életében, és az emberek egyéni életében. Minden ember egy bábeli tornyot épít a saját életében. Törekvései, élete céljai, eredményei, ezek az ő bábeli tornya.
De a pillanat elkerülhetetlen, amikor a torony összeomlik. Egy kicsiny sokk, egy szerencsétlen baleset, egy betegség, egy apró félrelépés, és a toronyból semmi sem marad. Az ember látja ezt, de már túl késő helyrehozni vagy megváltoztatni. Vagy pedig a torony építésében elérkezik a pillanat, amikor az ember személyiségében a különböző „én”-ek elveszítik a bizalmat egymásban, meglátják az ellentmondásokat céljaikban és vágyaikban, látják, hogy nincs közös céljuk, megszűnnek megérteni egymást, vagy pontosabban megszűnnek azt gondolni, hogy értik egymást. És a toronynak össze kell omlania, az illuzórius célnak el kell tűnnie, és az embernek éreznie kell, hogy minden, amit tett, gyümölcstelen volt, hogy a semmibe torkollott, és nem is vezethetett máshová, és hogy csak egyetlen valódi tény áll előtte: a halál.
De a pillanat elkerülhetetlen, amikor a torony összeomlik. Egy kicsiny sokk, egy szerencsétlen baleset, egy betegség, egy apró félrelépés, és a toronyból semmi sem marad. Az ember látja ezt, de már túl késő helyrehozni vagy megváltoztatni. Vagy pedig a torony építésében elérkezik a pillanat, amikor az ember személyiségében a különböző „én”-ek elveszítik a bizalmat egymásban, meglátják az ellentmondásokat céljaikban és vágyaikban, látják, hogy nincs közös céljuk, megszűnnek megérteni egymást, vagy pontosabban megszűnnek azt gondolni, hogy értik egymást. És a toronynak össze kell omlania, az illuzórius célnak el kell tűnnie, és az embernek éreznie kell, hogy minden, amit tett, gyümölcstelen volt, hogy a semmibe torkollott, és nem is vezethetett máshová, és hogy csak egyetlen valódi tény áll előtte: a halál.
Az ember egész élete, a vagyon vagy a hatalom vagy az ismeretek felhalmozása: egy bábeli torony építése, mert katasztrófával kell végződnie, vagyis a halállal, ami mindennek a sorsa, ami nem képes a létezés egy magasabb szintjére átmenni.
A harmadik mítosz – Szodoma és Gomorra pusztulása – az előző kettőnél világosabban mutatja a magasabb erők beavatkozásának pillanatát és ennek a beavatkozásnak az okait. Isten beleegyezett, hogy megkíméli Szodomát és Gomorrát ötven igaz ember kedvéért, negyvenöt kedvéért, harminc kedvéért, húsz kedvéért, végül tíz kedvéért is. Ám nem találtatott még tíz igaz ember sem, és a két város el lett pusztítva. A fejlődés lehetősége elveszett. A „nagy laboratórium” véget vetett egy sikertelen kísérletnek. Ám Lót és családja megmenekült. Az idea ugyanaz, mint a másik két mítoszban, de ez itt különösen is hangsúlyozza az irányító akarat készségét minden lehetséges engedmény megtételére, amíg bármi remény is van az emberi lények elé tűzött cél megvalósítására. Amikor ez a remény eltűnik, az irányító akarat elkerülhetetlenül közbeavatkozik, hogy megmentse, ami megmentésre érdemes, és elpusztítsa a többit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése