Elméletileg érintettük már az ideát, miszerint három tényező vagy három princípium vesz részt abban, ahogyan a sokaság kibontakozik az Abszolútumból. A galaktikus világokat teremtő és fenntartó erőkre vonatkozó bármely elemzés valószínűleg megmarad filozofikusnak. Ezen a szinten túl keveset látunk és értünk, és számunkra felfogható ideák inkább a metafizikai spekuláció világába tartoznak, mintsem a tanulmányozható és bizonyítható fizikai jelenségekébe. Ám azon a nagyságrenden, amivel most foglalkozni fogunk, vagyis a földi élet keletkezésében és fenntartásában, három elkülönülő természeti tényező válik nyilvánvalóvá az elme számára, amely hozzászokott, hogy ezen a módon gondolkozzon.
A földi élet minden általunk felismerhető jelensége a Nap, a Föld és a bolygók működésének eredménye. A Nap adja az életerőt, a Föld az anyagokat, a bolygók pedig a formát. Eme három elem nélkül semmilyen élőlény nem létezhet.Továbbá ez a három elem különböző szintű energiával rendelkezik – a Nap a leginkább sugárzó, legaktívabb; a Föld a leginkább tehetetlen, a legpasszívabb; a bolygók pedig a kettő között, a fényt megtörve és reflektálva, a harmadik vagy közvetítő erőt képezik.
Ennek az ideának egy rendkívüli vázlata látható számos francia gótikus katedrális homlokzatán, ahol a rózsaablak képviseli a Napot; alatta öt ablak, tele angyalokkal, a bolygók; a faragott alakok és jelenetek bősége a bejárat körül pedig az élet a földön, ami természetesen maga a szikla, amelyre az egész felépül. Nem is lehetne ennél jobban megjeleníteni az élet eredetét, a háromszoros teremtő erő eredményét.
Ám mielőtt továbbmennénk, jobban megvilágítanánk, mit is értünk ebben az általános értelemben Napon, bolygókon és Földön. A Nap alatt értjük annak valamennyi emanációját, legyen az hő, fény, ultraibolya sugárzás vagy egyéb, még föl nem ismert sugárzások; valamint szerepe a Föld fönntartásában a maga helyén és pályáján. Bolygók alatt értjük a főbb égitestek mozgásának, saját- és visszavert sugárzásának együttes hatását, mindezt egynek véve. Földön pedig értjük mindazokat az alapvető anyagokat, amelyek világunk felszínén közönségesen hozzáférhetőek, eltekintve az élettől és a formáktól – vagyis a kémiai elemeket a hidrogéntől az ólomig, szervezetlen állapotukban.
Egy dolog azonnal kitűnik ebből az osztályozásból: a harmadik erő láthatatlansága, amiről már volt szó, nagyon is igaznak bizonyul itt. Bár a szerves életről általában véve elismerik, hogy a Föld és a Nap közös terméke, a bolygók ugyanolyan lényeges és döntő szerepe évszázadokon át tanulmányozatlan és látatlan maradt. De most már látjuk ennek a szerepnek a nyomát. Ha a Nap az élet és energia forrása, a Föld pedig a nyersanyagok gyűjtőhelye, akkor hipotézisként föltehetjük, hogy a bolygók a formák és funkciók létrehozói. Az eredmény pedig a természet világa egészében véve. Ez lenne a földi élet jelenségének legfőbb hármas oka. De ez nem ad még magyarázatot az élet változatos aspektusainak teljesen eltérő minőségeire, mindazokra az egymást kiegészítő, egymásnak ellentmondó folyamatokra, amelyeknek az eredménye a világ, melyben az ember él.
Ha visszatérünk az emberek, javak és pénz hármas példájához, fölismerhetjük, hogy ez a három erő teljesen eltérő módokon kombinálódhat, különböző eredményeket produkálva. A pénz szolgálhatja az embert, és lehetővé teheti számára, hogy élvezze a javak teljes hasznát. Azonban az is megtörténhet, hogy az ember kezdi el szolgálni a pénzt, és még a javakat is figyelmen kívül hagyhatja, csakhogy megszerezhesse a pénzt. Máskor pedig a pénz elveszíti értékét, és az emberek életét maguk a javak uralják, és azok diktálják a pénz szerepét. A három erőnek ezek a különféle együttműködései a társadalom különböző állapotait eredményezik, különböző lehetőségekkel és különböző eredményekkel – melyek közül némelyek jobbak, némelyek rosszabbak, némelyek pedig pusztán eltérő természetűek, de nem okoznak sem javulást, sem leépülést. Egy ehhez hasonló elemzést kísérlünk meg most a Napra, a bolygókra és a Földre vonatkoztatva, és a földi életre kifejtett hatásukra.
A természet világára kifejtett hatásukban a Nap, a bolygók és a Föld hat különböző kombinációban működhetnek együtt, a folyamatok hatféle kategóriáját hozva létre:
Nap: Föld: bolygók;
Nap: bolygók: Föld;
Föld: Nap: bolygók;
Föld: bolygók: Nap;
Bolygók: Nap: Föld;
Bolygók: Föld: Nap.
Az elvet, miszerint hat egyetemesen érvényes kozmikus folyamat ered három erő kölcsönhatásából, teljes mértékben fölismerte a 17. századi alkímia, amelynek elmélete és gyakorlata a hat alkímiai műveleten – coagulatio, dissolutio, sublimatio, putrefactio, separatio és transmutatio – alapult, amelyek a só a kén és a higany különféle reakcióit jelentették.
Hasonlóan hatféle mód, ahogyan a Nap, a bolygók és a Föld kombinálódnak, megfelelnek a természet legalapvetőbb folyamatainak; és mindegyik ilyen kategória rengeteg különféle jelenséget foglal magába, amelyeknek látszólag semmi közük sincs egymáshoz. Vegyük őket sorban.
(a) Nap: Föld: Bolygók – a testetöltés, növekedésés szaporodás folyamata
Itt a Nap befolyása eltölti a Földet élettel, ennek eredményét pedig a bolygók ruházzák fel formával. Az életprincípium belép és megszervezi a tehetetlen kémiai elemeket, hogy egyedi formával és minőségekkel rendelkező élőlények jöjjenek létre belőlük. Ez a növekedés, szaporodás és terjeszkedés egyetemes folyamata.
Minden ember rendelkezik az élettel: ezt a Napnak köszönhetik. Minden ember szénből, oxigénből, nitrogénből, hidrogénből és valamennyi kálciumból, jódból, foszforból stb. áll: ezt a Földnek köszönhetik. Minden embernek megvan a saját egyedi alakja, színe, mérete reakciósebessége és a többi külső és belső minősége: ezeket pedig a bolygóknak köszönhetik. Ugyanezt lehet elmondani az állatokról, a madarakról, a halakról, a rovarokról, a növényekről és minden egyéb élőlényről.
A folyamat, amely mindezeket a tényezőket összekapcsolja, hogy létrehozza belőlük a földi életet, az erők első elrendeződésének felel meg. Ezt a rendet legvilágosabban az élőlények foganásának és embriológiájának tanulmányozásakor láthatjuk. Az első látható elemekről, a magról és a petéről nem mondhatunk sokkal többet, hogy ezek képviselik az életet: amikor ezek kombinálódnak, akkor elkezdik megszervezni az anyagot: végül, és csak fokozatosan kezd az eredmény formát ölteni.
Továbbá az embriótól eljutunk az újszülött növekedéséig, az újszülöttől a gyermekig, a gyermektől az emberig, az embertől a következő foganásig, és így tovább. Ennek a folyamatnak megvan a maga jellegzetes láncszerű vagy folyamatossági jellemzője, amelyben az egyik fázis elkerülhetetlenül vezet a következőhöz.
A Nap befolyásának ebben a második rendjében szétbontja a bolygók formáló rendjét, hogy az élő szervezeteket visszaredukálja a Földbe. Maga az életerő az, ami a formát föllazítja, lehetővé téve az alkotóelemek számára a széthullást.
Húzzunk csak ki a földből egy élő növényt, és helyezzük ki a Nap sugarainak: viszonylag rövid időn belül a benne megkötött szén és oxigén kioldódik a levegőbe, nitrogénje és ásványi sói pedig a földbe. Összességében minden égés, rozsdásodás, rothadás, erjedés és elimináció az erők ugyanezen rendjéből ered.
Ez a folyamat kiegészíti az elsőt, és egy egészséges szervezetben pontosan ki kell egyensúlyoznia azt. Általában a növekedés csak abban az ütemben folyhat, amelyben a lebomlás is végbemegy: a földműves tudja, hogy az idei növényi maradványok lebomlásából származó nitrogén létfontosságú a jövő évi termés növekedéséhez. „Porból lettél, és visszatérsz a porba” - ezt az elkerülhetetlen széthullást viszi végbe ez a második folyamat az anyagokon, amelyeket az első folyamat az élő formában testesített meg egy időre.
Ez a „por” már nem bomolhat tovább. A folyamat eredménye a kozmikus leállás – nyugalom és mozdulatlanság.
(c) Föld: Nap: Bolygók – az átalakulás, finomodás, tisztulás folyamata.
A földi élet hosszú távú hatása a Földre a Föld felszínének fokozatos átalakítása és finomítása. A szervetlen anyag fokozatosan szervessé alakul, a szerves anyag élővé, és így tovább. A sziklákat felaprítja a szél, az eső és a fagy: a vulkánok lávamezői 300 éven belül termékeny szőlőskertekké tudnak változni. A talaj növényi szövetté alakul, a növényi szövet pedig az állatok mozgásává és érzékelésévé. A „megemészteni és megemésztődni” természeti törvénye szövi át az anyagnak ezt az emelkedő átalakulását, ami a harmadik kombinációból – Föld: Nap: Bolygók – ered. A formátlan anyagon az élet ereje kezd munkálkodni, és megformálttá teszi azt.
Lássunk egy sajátos példát. Vegyük a sziklát, mint a föld képviselőjét. A napsugárzás és lehülés ismétlődése szétporlasztja azt; a planetáris eredetű időjárás és a meteorológiai ciklusok a szikla porát leülepítik a talajban méret és sajátosságok szerint. Az átalakulás következő fázisában már ezt a talajt vehetjük úgy, mint a föld tehetetlen anyagát; a Nap, a fotoszintézis közvetítésével a talajt növényi szövetté alakítja; eközben a bolygók hatása meghatározza a formát, amely szerint a növényi szövet növekszik, és a színt, amelyet felölt.
Ezt a folyamatot ismét tekinthetjük úgy, mint a növekedés első folyamatának kiegészítőjét, csak eltérő módon. És amint a fenti példán látjuk, ez szintén láncszerű, amelyben az egyik fokozat természetszerűen vezet a másik fokozathoz, bár csak meghatározott keretek között.
Ebben a folyamatban a forma kiszabadul természetes alárendeltségéből, és meggyengítve a szellemet, mindent halott anyaggá változtat.
Egy bolygó hatására abnormálisan reagálva egy élő szervezet egyik szerve vagy sejtcsoportja működésében kiemelkedik az általános harmóniából, és domináns szerepet ölt. A ráksejtek kontrollálatlan szaporodása, a pajzsmirigy túlzott dominanciája vagy éppen elégtelensége, ami idegbetegeket és kreténeket produkál, az emberi patológia példái. Ez a dominancia fokozatosan felülkerekedik az egyesítő életerőn, ami a Napból ered, előbb a szöveteket, majd azután az egész testet a föld halott elemeivé redukálva vissza.
Ha a földi életet egy egésznek vesszük, akkor az ennek megfelelő folyamat az lenne, hogy a természet egyik birodalma kilép szerepéből, és felforgatja az általános egyensúlyt. Például az emberiség, beteges aktivitásra stimulálva a planetáris befolyásoktól, periodikusan háborúkat indít az állatok és növények királyságai ellen, és a Földnek ezt vagy azt a területét sivataggá változtatja.
Ez a folyamat, amit a planetáris befolyásra adott kiegyensúlyozatlan reakció indít el, a rész lázadását jelenti az egész ellen, a szerv lázadást a test ellen, az egyén lázadását a társadalom ellen. Ez ebben az értelemben, bűnt jelent. És ahogyan a méreg még több mérget termel, a bűn pedig még több bűnt, úgy ez is folyamatos és önmegújító folyamat.
(e) Föld: Bolygók: Nap - az alkalmazkodás, gyógyulás, megújulás és megújítás folyamata.
Az ötödik folyamat során az anyag újra megtalálja a szellemet, a helyes forma közvetítésével. A tehetetlen anyag planetáris segítséggel új, a megváltozott körülményeknek megfelelő formákat öltve magára, magához vonja a szoláris erők beavatkozását.
Ennek a sorrendnek a működése leginkább abban az aspektusában látszik, hogy vissza tudja fordítani a betegség és a bűn folyamatát. A gyógyulás azt jelenti, hogy az említett folyamat által produkált tehetetlen anyagok vagy mérgek eliminálódnak, és a szövetek ismét a helyükre és megfelelő formájukba rendeződnek, lehetővé téve a vér és a nedvek megújult keringését.
Ahol sivatagok keletkeztek, ott idővel maga a homok kezd szerves minőségeket fölvenni, és fölfedezni az új körülményeknek megfelelő formákat, mint például a kaktusz vagy a bozót. Ezek aztán lehetővé teszik a rovarok megjelenését, a rovarok a madarakét, és így tovább, amíg a szoláris befolyás ismét képes lesz újraöltöztetni a sivatagot az élet teljességébe.
Az emberi tevékenység szintjén ez a folyamat azt eredményezi, hogy az ember olyan új formákat teremt, amelyekben a természeti törvények képesek működni, vagyis ez a feltalálás és a felfedezés. Ám minden találmány egyedül áll, minden gyógyulás a folyamat végét jelenti. Ennek a folyamatnak minden művelete zárt és elkülönült erőfeszítést jelent.
Általánosságban ez a betegség folyamatának ellenszere. Ez hozza el a normalitást, és készíti elő az utat az újjászületés számára.
(f) Bolygók: Föld: Nap – az újjászületés, újjáteremtés, a természet megváltozása és a művészet folyamata.
Ebben az utolsó folyamatban a forma, rendet szabva az anyagnak, maga válik életté vagy szellemmé. A teremtmény a teremtőt utánozza, és maga is teremt. A bolygók szerepe nem több, mint a szoláris befolyás formái vagy tükröződései. Ám bizonyos módokon a bolygók maguk törekednek arra, hogy napokká váljanak és a Jupiter és Szaturnusz esetében már azt látjuk, hogy átalakulásuk nagyon is előrehaladt. A bolygó, megszervezve a számára hozzáférhető földet vagyis anyagot, napját utánozva, maga is nappá válik saját szatellitjei és rendszere számára.
Az emberek világában a nagy művészek, költők és zenészek törekszenek arra, hogy megszervezzék nyersanyagukat, legyen az festék, kő vagy szavak, olyan rendben, amely a kozmikus teremtés rendjét utánozza. Amikor egy olyan rendet teremtenek, amely hasonló a magasabb hatalom által teremtett rendhez, akkor kicsiben magukévá teszik annak a hatalomnak a természetét.
A szentek és nagy tanítók, az igazság magvait vetve a tudatlanság sötétjébe, és a kozmikus törvények szerint segítve tanítványaikat, akik körülöttük keringenek és tőlük függenek, a fény szoláris forrását utánozzák, és maguk is szert tesznek a fényre.
Ám ez a folyamat az összes többitől különbözik abban, hogy a forma szempontjából tekintve, ez nem történik. Itt ugyanis maga a forma veszi át a teremtő kezdeményezést; a forma egymaga vállalkozik arra, hogy erőt vesz az anyagon, és a szellem szintjére emeli azt. Ez a gravitáció kiküszöbölésének folyamata. E folyamat során a létező megváltoztatja természetét. Ez a lehetetlen megtételének folyamata.
a) Nap: Föld: Bolygók: vagy Élet: Anyag: Forma;
Megtestesülés, növekedés, szaporodás, kimunkálódás.
b) Nap: Bolygók: Föld: vagy Élet: Forma: Anyag;
Hanyatlás, széthullás, pusztulás, elimináció.
c) Föld: Nap: Bolygók: vagy Anyag: Élet: Forma;
Átalakulás, finomodás, tisztulás, emésztés.
d) Bolygók: Nap: Föld: vagy Forma: Élet: Anyag;
Betegség, lázadás, romlás, bűn.
e) Föld: Bolygók: Nap: vagy Anyag: Forma: Élet;
Alkalmazkodás, feltalálás, gyógyulás, megújulás.
f) Bolygók: Föld: Nap: vagy Forma: Anyag: Élet;
Újjászületés, újjáteremtés, a természet megváltozása, művészet.
Minden jelenség a földön, legyen az ismert vagy ismeretlen, ezen hat folyamat egyikéhez vagy másikához tartozik. Mert rajtuk kívül nincs más. És nem is lehetséges más.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése