Azt a részünket, amely képes jelen lenni és tudatosan túllépni önmagán, a szisztéma esszenciának hívja. Ahogy Ouspensky mondta: "Alvás, felébredés, tudatosság - mindezek nem a személyiségre vonatkoznak, hanem az esszenciára. A valódi fejlődés az esszenciában történik."
Az esszencia pontosan az, ami születéskor vagyunk: fajtánk, testünk kémiai jellemzői, hajlamaink, adottságaink és reagálási módunk. Például, mindannyian különbözően viszonyulunk olyan dolgokhoz, mint a fizikai munka, sport, utazás, tanulmányok, üzlet és a művészetek. Nem tanulás útján sajátítjuk el, hogy természettől fogva mi érdekel vagy mit kedvelünk: egyszerűen részét képezi annak, akik vagyunk.
A személyiség pedig az, akivé válunk. Mindazt ide soroljuk, amit tanulunk és amit utánzunk. Például, szociális viselkedést, szakismereteket és mesterségeket tanulunk, és véleményeket, testtartásokat és arckifejezéseket utánzunk. Mindezek - mint személyiség - kezdenek saját, képzeletbeli életet élni, és fokozatosan kiszorítják az esszenciát. Mesterségesen bonyolulttá válunk, és elveszítjük a kapcsolatot egyszerű természetünkkel.
Az esszencia látható a nagyon kicsi gyerekekben, akik még ártatlanok, tiszták, és minden körülöttük lévő dolog érdekli őket. Még nem váltak mesterkéltté vagy olyanná, aki csak saját magával van elfoglalva. Nem a holnapért élnek. Azzal az egyszerűséggel léteznek, ahogyan a jelen pillanatban vannak. Amint arra Robert Earl Burton rámutatott: "A gyerekek látják, hogy mi van a környezetükben, míg a felnőttek el vannak tompulva." Ez azért van, mert a gyerekek belső állapota nagyon közel van a tudatosság harmadik állapotához. A különbség az, hogy a gyerekek tudatossága nem tartalmazza a megosztott figyelmet, ezért elragadtatott állapotban vannak, és nincsenek jelen.
Az esszencia a legtisztább formájában egy egyszerű állapot, ami nincs tudatában önmagának. A személyiség a funkciókból áll, amik tartalmazzák legtöbb "én"-ünket, hozzáállásainkat, előítéleteinket és viselkedésünket. E funkcióknak megvan a maga szerepe, de mégsem tudnak önmaguk tudatában lenni; nem tudnak jelen lenni. Az esszencia állapota viszont a megosztott figyelem által képes jelen lenni. Ekkor képes megfigyelni a funkciókat, és ezzel egy időben tudatában lenni önmagának. Mint ahogy Burton gyakran emlékeztet minket: "Nem az vagy, amit megfigyelsz. Az vagy, ami megfigyel." Amint az esszencia állapota tudatába kerül önmagának, a jelenlét átalakul a tudatosság magasabb állapotaivá.
Hogy ez sikeres legyen, a személyiség egyes funkcióinak támogatni kell az esszenciát a jelenlétre tett erőfeszítésben. Például, a személyiség legmagasabb része az intéző és a központok intellektuális részei, melyek a munka "én"-eket hozzák létre. Ezek a részek nem tudnak jelen lenni önmagukban, de támogathatják a jelenlétet azáltal, hogy ebbe az iránya egy lökést adnak az esszenciának. Támasztékul szolgálnak, hogy általuk az esszencia megtanuljon saját magától jelen lenni. Mint ahogy Burton mondja: "A személyiség fejlődése az, hogy a valódi személyiség munka "én"-eket fejleszt, és hogy az esszencia jelen akar lenni." Hozzáteszi, hogy a munka "én"-ek önmagukban nem elegendőek; az esszenciának fel kell tűnnie mögöttük, és ténylegesen jelen kell lennie.
Ouspensky elmagyarázta, hogy ha minden jól megy, a személyiség pajzsot képez az esszencia számára: megvédi a káros bolygóhatásoktól és az éghajlat szélsőséges változásaitól. Ez még inkább igaz belül, ahol a személyiség helyes munkája az, hogy védje az esszenciát a képzelődés, az azonosulás és a negatív érzelmek gépies hatásaitól, melyek mind megrontják az esszenciát és akadályozzák jelenlétét.
Ha a személyiség a gépies "én"-ekben lubickol, hamis személyiségnek hívják, mert azt erősíti bennünk, ami képzelt és hamis. De ha eltéríti a gépiességet és elősegíti a jelenlétet, akkor valódi személyiségnek hívják, mert azt táplálja bennünk, ami valós - valódi önmagunk isteni jelenlétét. A valódi személyiség segítségével megoszthatjuk a figyelmünket, és a megosztott figyelmen keresztül visszatérhetünk az esszencia állapotába, de ez alkalommal már tudatos jelenléttel. Háfizt idézve: "A Kedves saját kezűleg, mint becses gyermek növeszti Magát benned."
Gondolatok az esszenciáról
Az ember valódi énje, egyénisége csak az esszenciájából nőhet ki.
George Gurdjieff
Ha erős személyiséggel rendelkezel, az azt jelenti, hogy erősen befolyásol mindaz, ami nem a sajátod, amit úgy tanultál - más emberek szavai, nézetei, elméletei. Mindez olyan vastagon az esszenciára ülepedhet, hogy semmi sem tud áthatolni és eljutni hozzád, elérni azt, ami vagy.
Peter Ouspensky
Az önemlékezés és csakis az önemlékezés teszi lehetővé, hogy az ember kibújjon a személyiség bőréből, és szabadon érezzen és cselekedjen az esszenciájából, vagyis hogy önmaga lehessen.
Rodney Collin
A jelenlét egyszerű, feltűnés nélküli folyamat. Amikor az esszencia tudatában van önmagának, az jelenlét. Iskolákban az esszenciát jelenlétté érlelik. Az esszencia kivirágzik a jelenlétben. Soha ne képzeld, hogy a bölcsesség több, mint a benned lévő gyermek tudatos jelenléte.
Robert Earl Burton
A tanítványnak vissza kell térnie ahhoz a gyermeki állapothoz, amit elveszített.
Tibeti gondolat
Ha olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyek országába.
Jézus
Hagyd el a bonyolult gondolatokat, hogy megláthasd a rejtett választ.
Dzsalál ad-Dín Rúmí
Isten esszenciája egyszerű és láthatatlan, és alapvetően nincs szüksége semmire.
Filokália
Az igazság nyelvezete egyszerű.
Euripidész
Az intellektuális elme számára egy gyermeknek fel kell nőnie, és meg kell tanulnia felnőttnek lenni. De a szeretet állomásán idős embereket látsz, amint egyre fiatalodnak és fiatalodnak.
Dzsalál ad-Dín Rúmí
Being Present hírlevél, 2005. június
