2011. december 10., szombat

Esszencia és személyiség



Azt a részünket, amely képes jelen lenni és tudatosan túllépni önmagán, a szisztéma esszenciának hívja. Ahogy Ouspensky mondta: "Alvás, felébredés, tudatosság - mindezek nem a személyiségre vonatkoznak, hanem az esszenciára. A valódi fejlődés az esszenciában történik."

Az esszencia pontosan az, ami születéskor vagyunk: fajtánk, testünk kémiai jellemzői, hajlamaink, adottságaink és reagálási módunk. Például, mindannyian különbözően viszonyulunk olyan dolgokhoz, mint a fizikai munka, sport, utazás, tanulmányok, üzlet és a művészetek. Nem tanulás útján sajátítjuk el, hogy természettől fogva mi érdekel vagy mit kedvelünk: egyszerűen részét képezi annak, akik vagyunk.

A személyiség pedig az, akivé válunk. Mindazt ide soroljuk, amit tanulunk és amit utánzunk. Például, szociális viselkedést, szakismereteket és mesterségeket tanulunk, és véleményeket, testtartásokat és arckifejezéseket utánzunk. Mindezek - mint személyiség - kezdenek saját, képzeletbeli életet élni, és fokozatosan kiszorítják az esszenciát. Mesterségesen bonyolulttá válunk, és elveszítjük a kapcsolatot egyszerű természetünkkel.

Az esszencia látható a nagyon kicsi gyerekekben, akik még ártatlanok, tiszták, és minden körülöttük lévő dolog érdekli őket. Még nem váltak mesterkéltté vagy olyanná, aki csak saját magával van elfoglalva. Nem a holnapért élnek. Azzal az egyszerűséggel léteznek, ahogyan a jelen pillanatban vannak. Amint arra Robert Earl Burton rámutatott: "A gyerekek látják, hogy mi van a környezetükben, míg a felnőttek el vannak tompulva." Ez azért van, mert a gyerekek belső állapota nagyon közel van a tudatosság harmadik állapotához. A különbség az, hogy a gyerekek tudatossága nem tartalmazza a megosztott figyelmet, ezért elragadtatott állapotban vannak, és nincsenek jelen.

Az esszencia a legtisztább formájában egy egyszerű állapot, ami nincs tudatában önmagának. A személyiség a funkciókból áll, amik tartalmazzák legtöbb "én"-ünket, hozzáállásainkat, előítéleteinket és viselkedésünket. E funkcióknak megvan a maga szerepe, de mégsem tudnak önmaguk tudatában lenni; nem tudnak jelen lenni. Az esszencia állapota viszont a megosztott figyelem által képes jelen lenni. Ekkor képes megfigyelni a funkciókat, és ezzel egy időben tudatában lenni önmagának. Mint ahogy Burton gyakran emlékeztet minket: "Nem az vagy, amit megfigyelsz. Az vagy, ami megfigyel." Amint az esszencia állapota tudatába kerül önmagának, a jelenlét átalakul a tudatosság magasabb állapotaivá.

Hogy ez sikeres legyen, a személyiség egyes funkcióinak támogatni kell az esszenciát a jelenlétre tett erőfeszítésben. Például, a személyiség legmagasabb része az intéző és a központok intellektuális részei, melyek a munka "én"-eket hozzák létre. Ezek a részek nem tudnak jelen lenni önmagukban, de támogathatják a jelenlétet azáltal, hogy ebbe az iránya egy lökést adnak az esszenciának. Támasztékul szolgálnak, hogy általuk az esszencia megtanuljon saját magától jelen lenni. Mint ahogy Burton mondja: "A személyiség fejlődése az, hogy a valódi személyiség munka "én"-eket fejleszt, és hogy az esszencia jelen akar lenni." Hozzáteszi, hogy a munka "én"-ek önmagukban nem elegendőek; az esszenciának fel kell tűnnie mögöttük, és ténylegesen jelen kell lennie.

Ouspensky elmagyarázta, hogy ha minden jól megy, a személyiség pajzsot képez az esszencia számára: megvédi a káros bolygóhatásoktól és az éghajlat szélsőséges változásaitól. Ez még inkább igaz belül, ahol a személyiség helyes munkája az, hogy védje az esszenciát a képzelődés, az azonosulás és a negatív érzelmek gépies hatásaitól, melyek mind megrontják az esszenciát és akadályozzák jelenlétét.

Ha a személyiség a gépies "én"-ekben lubickol, hamis személyiségnek hívják, mert azt erősíti bennünk, ami képzelt és hamis. De ha eltéríti a gépiességet és elősegíti a jelenlétet, akkor valódi személyiségnek hívják, mert azt táplálja bennünk, ami valós - valódi önmagunk isteni jelenlétét. A valódi személyiség segítségével megoszthatjuk a figyelmünket, és a megosztott figyelmen keresztül visszatérhetünk az esszencia állapotába, de ez alkalommal már tudatos jelenléttel. Háfizt idézve: "A Kedves saját kezűleg, mint becses gyermek növeszti Magát benned."


Gondolatok az esszenciáról

Az ember valódi énje, egyénisége csak az esszenciájából nőhet ki.
George Gurdjieff

Ha erős személyiséggel rendelkezel, az azt jelenti, hogy erősen befolyásol mindaz, ami nem a sajátod, amit úgy tanultál - más emberek szavai, nézetei, elméletei. Mindez olyan vastagon az esszenciára ülepedhet, hogy semmi sem tud áthatolni és eljutni hozzád, elérni azt, ami vagy.
Peter Ouspensky
Az önemlékezés és csakis az önemlékezés teszi lehetővé, hogy az ember kibújjon a személyiség bőréből, és szabadon érezzen és cselekedjen az esszenciájából, vagyis hogy önmaga lehessen.
Rodney Collin
A jelenlét egyszerű, feltűnés nélküli folyamat. Amikor az esszencia tudatában van önmagának, az jelenlét. Iskolákban az esszenciát jelenlétté érlelik. Az esszencia kivirágzik a jelenlétben. Soha ne képzeld, hogy a bölcsesség több, mint a benned lévő gyermek tudatos jelenléte.
Robert Earl Burton
A tanítványnak vissza kell térnie ahhoz a gyermeki állapothoz, amit elveszített.
Tibeti gondolat
Ha olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyek országába.
Jézus
Hagyd el a bonyolult gondolatokat, hogy megláthasd a rejtett választ.
Dzsalál ad-Dín Rúmí
Isten esszenciája egyszerű és láthatatlan, és alapvetően nincs szüksége semmire.
Filokália
Az igazság nyelvezete egyszerű.
Euripidész
Az intellektuális elme számára egy gyermeknek fel kell nőnie, és meg kell tanulnia felnőttnek lenni. De a szeretet állomásán idős embereket látsz, amint egyre fiatalodnak és fiatalodnak.
Dzsalál ad-Dín Rúmí

  

Being Present hírlevél, 2005. június

A szisztéma és az iskolák




A szisztéma ősi, kifinomult módszer a tudatosság fejlesztésére, amelyet az iskolák a történelem kezdete óta használnak. A különböző korokban némileg eltért az iskolák nyelvezete, de a szisztéma ugyanaz mögöttük. Az is ugyanaz maradt, hogy miért tagja az ember egy iskolának: azért, hogy megtanulja, hogyan legyen jelen, és hogyan hosszabbítsa meg a jelenlétet; végső célja pedig az, hogy megvalósítson egy állandó állapotot a magasabb központokban.

Ebben a vonatkozásban az egyiptomi, zsidó, hindu, keresztény és muzulmán iskolák, továbbá a tarot kártyák alkotói, a gótika építőmesterei és a szufi hagyomány mind ugyanazzal a tudással rendelkezett, ugyanazokat a módszereket használták, és ugyanazzal az objektív forrással álltak kapcsolatban.

Ouspensky mondta: "Amikor megismertem ezt a szisztémát, nagyon hamar arra a meggyőződésre jutottam, hogy iskolai tudás, és ily módon végigkísérte az írott és íratlan történelmet. Ez idő alatt
tökéletesítették a módszereket és újakat találtak ki." Azonban a szisztéma először csak a huszadik században jelent meg közérthető formában, amikor Gurdjieff és Ouspensky "negyedik út" néven bemutatta ezeket az ideákat. Korábban az iskoláknak szimbólumokban és történetekben kellett tudásukat elrejteniük.

Például, míg mi nyíltan beszélünk az alsóbb központokról és a gépezetrõl, korábbi iskolák "világnak" és "földnek" nevezték őket. Ahol azt mondjuk: magasabb központok, ott a régebbi iskolák "Kedvesről", "Istenről", "Úrról" vagy "Napról" beszéltek. Tudták, hogy a magasabb központok a bennünk rejlő istenség: a teremtés egy másfajta rendje, ahogy a Nap is a teremtés másfajta rendjét képviseli, mint a Föld. Egy tizennegyedik századi szufi, Shah Nimatullah írta: "Valóban az egész világ képzelődés, míg egyedül Isten az igazi valóság." Természetesen ő ezoterikusan fejezte ki magát. Ám az, hogy használta a képzelődés szót, megmutatja, hogy a szufiknál a szisztéma kezdett közérthető formában megjelenni.

A szisztéma korábbi, ezoterikus, és egyik legteljesebb változata a Tarot nagy árkánumának 21 lapból álló sorozata. Robert Earl Burton rámutat, hogy a Tarot - jóllehet, szubjektíven úgy vélik, hogy a jövő feltárásának módszere - a jelenlét elérésének objektív módszere.



Például, a X. lap, a "Szerencsekerék", belső világunkat ábrázolja a tudatosság második állapotában. Bemutatja a sok "én"-t, amint gépiesen köröznek a képzelődés állapotában, és minden "én" azt képzeli, ő a tudatosság, ha egy időre a kerék legmagasabb pontjára kerül. Azonban minden "én" három másodpercen belül eltűnik, és a négy alsóbb központ valamelyikéből egy új "én" lép a helyébe. Más szavakkal, önemlékezés nélkül hiszünk minden "én"-ek, és azzá az "én"-né válunk, ami megjelenik. Ahogy R. E. Burton mondta, ezt a kártyát a "Szerencsétlenség kerekének" lehetne nevezni. A hinduk "májá (az illúzió) keréknek" nevezték.


A nagy árkánum utolsó, XXI. lapja a "Világ". Itt a női alak a magasabb érzelmi központot képviseli, amint sikerrel jelent meg a meghosszabbított jelenlét állapotában, a harmadik állapot tudatos "világában". A körülötte lévő négy alak a központok intellektuális részeit jelképezi, amint támogatják és meghosszabbítják a jelenlétet. Ez a Jelenések könyvének négy állata ugyanazzal az ezoterikus jelentéssel.

Az iskolák tudásanyagának hasonlóságáról mondta Gurdjieff: "Sokak számára furcsának tűnik, ha azt mondom, hogy a történelem előtti Egyiptom keresztény volt sok ezer évvel Krisztus születése előtt, azaz vallásuk ugyanazon alapelveken és ideákon alapult, mint amelyeken az igazi kereszténység. Különleges iskolák léteztek a történelem előtti Egyiptomban." És ahogy R. E. Burton mondta nemrégiben: "Minden iskola ugyanaz az iskola." 

A szisztémáról és az iskolákról

Azok, akik objektív tudással rendelkeztek, az egység eszméjét mítoszokban, szimbólumokban és szó szerint ismételt szövegekben próbálták kifejezni, melyek - mivel változatlan formában adták tovább őket - átmentették ezt az eszmét egyik iskolából a másikba.  
George Gurdjieff

A C befolyás iskola befolyása. Egy iskola nem indulhat el egy másik iskola segítsége nélkül, azok segítsége nélkül, akik már megmenekültek.
 Peter Ouspensky

A múltba nézve látjuk, hogy hatalmas pályát írtak le az iskolák - egyik a másikat követte. 
Rodney Collin

Más formában, de minden iskola ugyanazt a szisztémát használja. Azok, akik iskolákban vannak, minden külső dolognál érdekesebbnek találják saját jelenlétüket. Az iskolák tudatos bölcsességgel rendelkeznek, és ezoterikus tudásuk arra irányul, hogy az esszenciát a megosztott figyelem állapotába helyezze. Az iskolák magasabb iskola művei.  
Robert Earl Burton

Az értelem elvitt az ajtóig, de a jelenlét engedett be. 
Szanáí

A munka már akkor elkezdődik, amikor reggel kinyitod a szemed. 
Háfiz

Nincs elvesztegetettebb nap, mint az, amit jelenlét nélkül töltesz. 
Omar Khajjám

Vess számot azzal, hogyan töltesz el minden egyes pillanatot: jelenléttel vagy figyelmetlenül.
 Shah Naqshband


Being Present hírlevél, 2005. július 

A szisztéma és a jelenlét



Bármennyire meglepő is, a szisztéma csak átmeneti eszköz, ugródeszka a megosztott figyelemhez. Gondolkozhatunk és beszélhetünk róla, és értékelhetjük, de semmit sem jelent, ha nem a jelenlét szótlan állapotának létrehozására használjuk.

Mivel a szisztéma oly sok mindenre kiterjed, könnyen leragadhatunk a definícióknál, az analízisnél és az eszmék szüntelen mérlegelésénél, és ezáltal szem elől téveszthetjük a jelenlét elérését, amiről ez a munka valójában szól. Ahogy a Filokália mondja: "Nagyon is lehetséges, hogy valakinek csak a legtisztább gondolatai legyenek, és mégis annyira eltérítse az ezekről való elmélkedés, hogy mindvégig távol marad Istentől."

Nem könnyű túllépni egy olyan tudásanyagon, amit oly nehezen építettünk fel mentálisan és érzelmileg. Ám a szisztéma – akárcsak egy állványzat – sosem önmagáért létezett, és egy ponton el kell távolítani, hogy ott álljon önmagában az, ami valódi. És itt egy pár másodpercenként végbemenő folyamatról beszélünk.

Például az egyik pillanatban felépítünk egy eszmét a munkáról, vagy ami még jobb, egy meghatározott munkaént, hogy elősegítsük a jelenlétet. De a következő pillanatban a jelenlétre kell összpontosítanunk, vagyis nem maradhatunk az állványzaton, és nem is akarunk ott ragadni. Ezért amilyen gyorsan felépítjük a munkaént, olyan gyorsan le is kell rombolnunk, és elindítani magát a jelenlétet, belevetni magunkat a jelenlétbe.

A következő lépés természetesen a jelenlét meghosszabbítása. Ezért mihelyt kezd eltűnni a jelenlét – ami elkerülhetetlen –, be kell szúrnunk egy másik munkaént – gyorsan összerakni az állványzatot –, hogy megújítsuk vele erőfeszítéseinket.

A jelenlét elősegítése, aktualizálása, majd megerősítése a munka annak legdinamikusabb formájában. E folyamat természete magyarázza meg azt a félreértett gondolatot is, miszerint fel kell adnunk a szisztémát. Ebben az esetben a feladás nem jelenti azt, hogy meg kellene cáfolnunk vagy tartózkodnunk tőle, vagy végképp el kellene hagynunk; inkább azt jelenti, hogy ismerjük fel: a tudás híd valamihez, valami magasabbhoz, a pillanatban. Csak ezzel a megértéssel juthatunk túl a szisztémán, és használhatjuk megfelelő módon, vagyis úgy, hogy valóban jelenlétet hozunk létre.

A szisztéma tudatos használatához a fogalmak alapos ismereténél többre van szükség. Szilárdan tartanunk kell azt a felismerést, hogy a jelenlét a tudatosság gondolatokon és szavakon túli állapota. És jobban kell szeretnünk ezt az állapotot, mint a gondolkodást és beszédet róla és a vágyakozást rá. És ami még fontosabb, a jelenlétnek magának kell akarnia a létet, és a jelen maradást. Végül is elsősorban ezért adták nekünk a szisztémát: saját jelenlétünk miatt. 


A szisztémáról és a jelenlétről

Változást csak az hoz, ha  emlékeznek önmagukra most. A többi csak szavak.
Peter Ouspensky   

Mi haszna beszélni a szisztémáról, ha nem hozod létre azokat az állapotokat, amikről beszélsz?
Robert Earl Burton   

Az elme nem Átman. Pihenj tovább a tudatosságban.
Hindu szöveg   
Helyes állapotunk megtartása az, amit keresünk.
Korán   
A végső szavak elválnak a szavaktól.
Lao-ce   
Ha lenyűgöznek az eszmék, az én nyűgöz le. Még ha a megvilágosodás eszméi is nyűgöznek le, akkor is az én nyűgöz le.
Buddha   
A gazdagság abban áll, ami eljut a Következő Világba.
Mohamed   
A Dharma csak szavak és betűk gyűjteménye, amit félre kell tennünk, amikor átjutunk a túlpartra.
Gampopa   
Célozz és lődd ki az elme-nyilat, célja a Brahman.
Mundaka-upanisad

Being Present hírlevél, 2006. május-június 

Magasabb központok




Minden erőfeszítés, hogy megosszuk a figyelmünket és jelen legyünk, azt a célt szolgálja, hogy elérjük a magasabb központokat, és megtapasztaljuk a tudatosság magasabb állapotait. Ezt "második születésnek" vagy "misztikus belső házasságnak" nevezi az ezoterikus irodalom.

Ha nem osztjuk meg a figyelmünket, akkor bár külsőleg létezünk, belsőleg nem vagyunk jelen.
Tudatosságunkat elvonja valami, szétszóródik képzelődésben és azonosulásban. A megosztott figyelemben amikor is egy időben vagyunk tudatában önmagunknak és környezetünknek az az értékes, hogy felemeli a képzelődés fátylát, és jelenléttel helyettesíti az azonosulást. Ennek egyik eredménye, hogy élénkebben kezdjük látni a dolgokat. Ez a magasabb érzelmi központ, amint kezd megjelenni a tudatosság harmadik állapotában

A harmadik állapot fel-fel villanhat, mikor új környezetbe kerülünk, vagy valami váratlan történik, például amikor hirtelen meglátunk valakit, akivel már évek óta nem találkoztunk.
A helyzet újdonsága vagy kínossága arra ösztönöz, hogy még inkább legyünk tudatában önmagunknak, amint az adott környezetben vagyunk. Ez a harmadik állapot, és ha elég mély, sosem felejtjük el, mert a tudatosság magasabb állapota, ami időn kívüli.

Van egy másik állapot is
a negyedik állapot ami, például, veszélyes helyzetekben jöhet elő. Azok, akik voltak már életveszélyben, gyakran ilyesmiket mondanak erről: rendkívül tiszta állapot, az idő leállásának észlelése, szokatlan fogékonyság arra, ami a pillanatban történik. Ezek a magasabb intellektuális központ észleletei a tudatosság negyedik állapotában. De ez az állapot gyakran (mint ahogy a harmadik állapot is) nagyon rövid ideig tart, és nem lehet fenntartani.

Bár a magasabb központokat is "központoknak" nevezzük, az alsóbb központoktól minden téren különböznek. A teremtés más rendjét képviselik, ahogy a Nap is a teremtés más rendjét képviseli, mint a Föld. A magasabb központok nem hoznak létre "én"-eket. Szótlanok és tudatosak. Ők a bennünk lévő istenség. Ezért nevezték a régi ezoterikus iskolák "földnek" vagy "világnak" az alsóbb központokat, és Kedvesnek, Istennek vagy Úrnak a magasabb központokat.

Robert Earl Burton gyakran emlékeztet minket, hogy a földi élet rejtett értelme a magasabb központok jelenléte. Mégis, a legtöbben
, nem tudván a magasabb központokról, az alsóbb központokban keresik az értelmét. Például az intellektuális központ könyvekben keresi az igazságot, míg az érzelmi központ vallásokban keresi a hitet. Az ösztönös és mozgási központ fizikai eredményekre törekszik, és jólétet akar elérni diétával, jógával, meditációval és hasonlókkal. Mindeközben, a magasabb értelem, amit keresnek, bennünk van: igazi Önmagunk saját magasabb központjaink isteni jelenléte.

Az ezoterikus iskolák célja mindig is az volt, hogy elválasszák a magasabb központokat az alsóbb központoktól, és hogy az alsóbb központokat a magasabb központok jelenlétének támogatására használják. Ez a tarot XXI. lapjának szimbolizmusa, ahol az ösztönös és a mozgási központot (egynek tekintve őket) a bika, az érzelmit az oroszlán és az intellektuálisat a sas jelképezi. Az angyal az intézőt szimbolizálja, ami az érzelmi központ azon része, mely ott áll minden jelenlétre tett erőfeszítésünk mögött. A központok intellektuális részei, az intéző vezényletével, támogatják a magasabb érzelmi központ jelenlétét a tudatosság harmadik állapotában.

Mikor az intéző elindítja a megosztott figyelmet, akkor a képzelődés és azonosulás felfordult állapotából (XII. lap) a tiszta jelenlét állapotába kerülünk. Ez előkészíti az utat a magasabb központoknak, amik fokozatosan erősebbek lesznek, gyakrabban jelennek meg, és hosszabb ideig maradnak (XXI. lap).

Gondolatok a magasabb központokról

A cél az az, hogy elérjük a tudatosság magasabb állapotait, és képesek legyünk a magasabb központokkal működni. Minden más ezt szolgálja, ennek az elérését.
Peter Ouspensky

Az intéző vetélkedik a magasabb központokkal, miközben érti, hogy az a szerepe, hogy a mestert szolgálja — egy szótlan állapotot. Nem a sok "én" vagyunk. Még az intéző sem valóságos. De a szótlan magasabb központok, amiket létrehoz, valóságosak.
Robert Earl Burton  
Tényleg az egész világ képzelődés, és egyedül Isten az igazi valóság.
Shah Nimatullah (XIV. századi szufi)
  
A felfoghatatlan csend vagyok.
Nag Hammadi tekercsek
Aki a világgal házasodott, olyan, mint akinek kezét-lábát megkötözték.
Lépcsős János 
Mikor rátalálsz arra, akit kerestél, add fel, ereszd el a világot.
Háfiz 
 
Mindent azért tegyél, hogy közel kerülj uradhoz.
Ibn Arabi
 
Nincs más kielégülés, mint találkozni a Kedvessel.
Kabír
 
Uramhoz megyek - egy állapotból egy jobb állapotba, egy fokról egy magasabb fokra.
Mohamed
 
Most szeretetben születtem. Több vagyok magamnál, mert kétszer születtem.
Rúmí
 
Nagy ritkaság után kutatsz.
Az Ezeregyéjszaka meséi
 

Being Present hírlevél, 2005. október  

A belső háború



Minél őszintébben dolgozik valaki, annál inkább látja, hogy mennyi erőfeszítést igényel, micsoda küzdelem megtartani a jelenlétet. Amint azt a szufi misztikus, Kabír mondta: "E test mezején hatalmas háború folyik."

Kabír a belső háborúra utalt - arra a küzdelemre, hogy munka "én"-ekkel újra és újra túllépjünk a gépies "én"-eken, és elősegítsük a jelenlétet. Nem Kabír volt az első, aki a háború hasonlatát használta. Több ezer évvel Krisztus előtt az egyiptomi iskola ezt így fejezte ki az Utazás nappal című műben: "Ragadd meg a szigonyodat, és űzd el az ellenséget!" Ezzel azt mondták: urald a munka "én"-eket, és használd őket a négy alsóbb központ által termelt gépies "én"-ek visszaverésére.

Évszázadokkal később a Mahábhárata ezt az erőfeszítést Ardzsuna harcossal mutatta be, aki ezoterikusan az intézőt képviseli: "Ardzsuna szilárd fegyverfogásával vált híressé." A szerzők arra utaltak, hogy egy érett intéző gyorsan tudja használni a munka "én"-eket a gépies "én"-ek visszaverésére és a jelenlét újrakezdésére. Az Újszövetség szerzői Krisztust hasonlóan mutatják: "Ne gondoljátok, hogy azért jöttem (én, az intéző), hogy békességet (jelenlétet) bocsássak e földre (a négy alsóbb központra); hanem hogy fegyvert (munka "én"-eket)." Mohamed, aki megértette a Biblia ezoterikus jelentését, később hozzátette: "A fegyver (a munka "én"-ek) a kulcs a mennyországhoz (a jelenlét elősegítéséhez)."

Ezek a háborús képek, melyeket a történelem során a legtöbb iskola használt, egy mindenre elszánt ellenséggel vívott élet-halál harc hevességéről tudósítanak. Bensőleg, a kivívandó győzelem az isteni jelenlét, mely a tudatos halhatatlanságban csúcsosodik ki, míg a vereség a képzelődésben való vég nélküli elmerülés.

Ebben a háborúban a harcos az intéző, aki katonáit - munka "én"-jeit - egy jól felkészült ellenfél ellen vezeti: az ösztönös központ intellektuális része ellen. A fenti képen az "ellenfelet" emberformájú sárkányként ábrázolták. Közelről nézve a sárkány ruhája több száz arcból áll össze - a sok "én"-ből - amelyek az intéző ellen vannak.

Amikor Ouspensky azt mondta, hogy az ösztönös központ intellektuális része az "elme a gépezet mögött", elmagyarázta, hogy ez irányítja az ösztönös központ többi részét. Azt nem mondta el, hogy a gépezetnek ez a része irányítja az összes többi részét is. Azaz, közvetett módon befolyásolja az alsóbb központokat, hogy képzelődést, azonosulást és negatív érzelmeket hozzon létre. Olyan megnyilvánulásokat is gerjeszt, mint a nyughatatlanság, kíváncsiság, nevetés és élcelődés, vagy a vágy a figyelemre illetve annak elkerülésére. Ezek csak példák. Gyakorlatilag minden megnyilvánulás mögött ott áll az ösztönös központ intellektuális része, amely vagy észrevétlen marad vagy összetévesztik a tudatossággal.

Az Ószövetség, Jeremiás siralmai 4,12-ben leírja a gépezet eme részének alattomos természetét: "Nem hitték a föld királyai, sem a föld kerekségének lakosai, hogy szorongató és ellenség vonuljon be Jeruzsálemnek kapuin." Erről Robert Earl Burton azt mondta: "A központok részei (még a többi intellektuális részek is) naivak azzal a ténnyel szemben, hogy az ösztönös központ intellektuális része a jelenlét kiszorítására használja őket."

Az ezoterikus irodalomban és művészetben, az ösztönös központ intellektuális részét víziló, krokodil, majom, kígyó és ördög képében is ábrázolják. Burton rámutat, hogy ez azért van, mert az ösztönös központ intellektuális része állati intelligencia emberi formában, míg a magasabb központok isteni intelligencia emberi formában. Felülkerekedni az egyiken a másik elősegítése érdekében: ez a célja az intéző kifejlesztésének.

Ezt a Filokália több szerzője tudta és kifejezte az ima ideájának segítségével, amely számukra a munka "én"-ek használatát jelenti a gépies "én"-ek visszaverésére. Például Lépcsős János azt írta: "Spirituális kardod legyen mindig kivonva." Hasonlóan, Karpathoszi Szent János azt mondta: "Az ellenség tudja, hogy az ima a mi legyőzhetetlen fegyverünk ellene, és ezért megpróbál minket távol tartani az imádságtól." Más szavakkal, az ösztönös központ intellektuális része tudja, hogy a munka "én"-ek lesznek az ő veszte, így megtesz minden tőle telhetőt, hogy a munka "én"-ektől gépies "én"-ekhez pártoljunk.

A szufi költő, Rumi leírta ennek a küzdelemnek a keménységét és vadságát: "Ne fakardot vigyél a csatába. Menj és találj egyet acélból, és törj előre vígan. Gyere minden erőddel, éles kardoddal." Mint ahogy Burton mondta nemrég: "Nincs időnk, hogy fakarddal gyakoroljunk; jelen kell lenni, amíg még van idő."

Mindig is ez volt az iskolák célja: folyamatosan visszaverni a képzelődést, és visszaszerezni a megosztott figyelmet - jelen lenni most. Az egyik legszemléletesebb ábrázolása ennek a folyamatos belső küzdelemnek az indiai szent könyvből, a Bhagavad-Gítából származik, amely azt mondja: "Van egy háború, mely megnyitja a mennyország kapuit. Boldogok a harcosok, akiknek az a sorsa, hogy egy ilyen háborúban küzdjenek." 


Gondolatok a belső háborúról

Ha egy ember belső küzdelem nélkül él, minden csak történik benne ellenállás nélkül, ha arra megy, amerre a szél fújja, akkor megmarad olyannak, amilyen.
George Gurdjieff

Meg kell érteniük, hogy a külső dolgok számítanak a legkevésbé. A belső dolgok a fontosak, a belső háború.
Peter Ouspensky

Minden iskola ugyanazokat a kulcsokat használja, mert minden iskolának ugyanaz a problémája: hogyan lehet a képzelődésből kiemelkedni a jelenlétbe, és hogyan lehet ott maradni. Ha az intéző nem aktív, akkor az ösztönös központ intellektuális része ki fogja szorítani a jelenlétet.
Robert Earl Burton  
És fegyvered által élsz majd.
Mózes I. könyve 27,40  
Ha gyorsan fegyvert kaphatnék a kezembe, megfutamítanám a gyávákat.
Egyiptomi szöveg
A spirituális harcosnak nincsenek külső ellenségei.
Abu Bakr 
Hogy éles-e a kardod, az akkor lesz nyilvánvaló, amikor lecsapsz.
Tibeti bölcsesség, Recsungpa  
Kardélek fognak teremni ott, ahol végzed a munkád.
Rumi  
El kell hárítani a mentális szerencsétlenségeket, és súlyosan támadni kell azokat, mintha párviadalt vívnánk egy tapasztalt ellenséggel.
Tibeti bölcsesség, Sántidéva 
A gondolatok ellen figyelemmel és imádsággal vívott háborún áll a lélek élete vagy halála.
Filokália 
Vond ki a megkülönböztetés kardját, és vágd darabokra a képzelődést.
Bhagavad-Gítá 
A lélek harcterén állandó a csatazaj az ördögök és angyalok katonái között, amíg az angyalok nem kerülnek fölénybe.
Al-Ghazálíj   
Az igazi keresztény olyan harcos, aki a láthatatlan ellenség tömegein keresztül kiharcolja útját mennyei hazájához.
Filokália
Ez a küzdelem folytatódik egész életünkön keresztül.
Al-Ghazálí


Being Present hírlevél, 2005. november 

A képzelődés elűzése



Robert Earl Burton, aki 1970-ben megalapította a Fellowship of Friends-et, folyamatosan emlékezteti tanítványait arra, hogy a képzelődés a jelenlét leggyakoribb akadálya. Szavait idézve: "A képzelődés az ember természetes állapota, és a fő nehézség a felébredésben. Ha valóban megértenénk, mi a képzelődés, azonnal elűznénk."

Jól mutatja a képzelődés állapotát a fentebb látható, egy holland kéziratból származó festmény. Itt a lány az érzelmi központ intellektuális részét - az intéző birodalmát - képviseli, amint úrrá lett rajta a képzelődés szakadatlan körforgása. Ahelyett, hogy megosztott figyelemmel nézne fizikai szemén át, az érzelmi központ intellektuális részét eltérítette a sok "én" folyamatos áramlása. A kereket egy szamár forgatja, ami az ösztönös központ intellektuális részét jelképezi. Erről a képről mondta R. E. Burton: "Azt ábrázolja, hogy mi megy végbe az emberek elméjében: az ösztönös központ intellektuális része manipulálja a képzelődést."

A munka célja természetesen az, hogy megfordítsuk ezt a folyamatot: tudatosan eltereljük a gépies "én"-ek körforgását, és gondolatainkat a munka "én"-ekkel a másik irányba fordítsuk. Azaz legyünk jelen ahelyett, hogy képzelődnénk. Ahogy R. E. Burton mondta: "Az ember alszik, miközben azt képzeli, hogy ébren van, és legnagyobb hibája az, hogy a képzelődés témáját érdekesebbnek találja saját jelenléténél."

Az ezoterikus iskolák mindig tudtak arról, hogy milyen erős a képzelődés, bár más-más szimbólumokban fejezték ki. Például a zsidó hagyomány a "kísértés", míg a keresztény az "ördög" elleni védekezést hangsúlyozza, jóval később a szufi hagyomány pedig költőien "fátyolról" beszél. Mégis, mindannyian ugyanarra a dologra utaltak: hogyan lép az ösztönös központ intellektuális része által manipulált képzelődés a jelenlét helyére.

A múltbéli iskolák azt is tudták, hogy egyedül a jelenlét győzi le a képzelődést, és hogy milyen nehéz is ez. Nehéz, mert a kisszámú munka "én"-ből álló intézőt a jelenléttel szemben álló gépies "én"-ek ezrei veszik körül. Mostanában így beszélt erről R. E. Burton: "Ezt azért nevezik Munkának, mert az önemlékezés oly nagy nehézséget jelent. Képzelődni a legkönnyebb, míg isteni jelenlétet előhívó munka "én"-nel rendelkezni a legnehezebb dolog."

R. E. Burton magyarázata szerint: "Ha meg akarsz szabadulni a képzelődéstől, a látási vagy a hallási gyakorlatot kell végezned [megosztott figyelemmel, aktívan nézni és hallani - két módszer a sok közül, melyek elűzik a képzelődést]." Hozzáteszi: "Pusztán azzal, hogy szeretnéd, nem tudod eltávolítani a képzelődést, mivel a következő "én" - hacsak nem munka "én" - máris azon van, hogy képzelődésben tartson. És amikor jelen vagy, számítanod kell arra, hogy az ösztönös központ intellektuális része megpróbál majd tenni valamit, hogy elcsalogasson a jelenléttől."

A jelenlét meghosszabbítása megosztott figyelemmel kísért állandó éberséget kíván, szűnni nem akaró erőfeszítést, hogy felismerjük a képzelődést, eltereljük, és visszatérjünk a jelenléthez. Ahogy a perzsa költő, Sanai mondta: "Térj vissza! Ha tízezerszer is megszegted esküdet, térj vissza újra, térj vissza!" 


Gondolatok a képzelődésről

Az ember nem látja a való világot. Eltakarja előle a képzelődés fala. Minden központ a saját módján képzelődik.
George Gurdjieff

Az emberek alszanak, és azt álmodják, hogy ébren vannak. A képzelődés mindig készen áll arra, hogy működjék bennünk, és megtévesszen. Amikor az önemlékezés feltűnik, azonnal eltapossák [eltapossa a képzelődés].
Peter Ouspensky
A képzelődés az egyik olyan dolog, ami teljesen kielégíti a gépezetet. Azonban a magasabb központoknak nem elégséges, a képzelődés visszatetsző számukra. Az ösztönös központ intellektuális részének minden tette arra irányul, hogy az embert a jelenből képzelődésbe csalogassa.
Robert Earl Burton  
Ne időzz a múltban, ne álmodozz a jövőről, összpontosítsd az elmét a jelen pillanatra.
Buddha
Ne kalandozz, ne kalandozz, maradj figyelmes.
Milarepa  
Kedveljük maguktól felbukkanó gondolatainkat, és ezért jönnek.
Filokália; Evagriosz, a Magányos  
Folyamatosan gyakorold az emlékezést, amíg a képzelődés ködös világa fel nem száll előtted.
Ibn Arabi 
Tudd, hogy a fátyol levételének tudománya sosem ér véget.
Ibn Ata Allah 
Maradj távol a nyüzsgő gondolatok zsibvásárától. Tépd szét a gondolatokat, és fedd fel a tudatosságot. Emeld le a fátylat a csodaszép menyasszonyról.
Rumi 
Számot kell vetned azzal, hogyan töltesz minden pillanatot: Jelenléttel vagy Figyelmetlenségben.
Shah Naqshband
Számíts a nehézségre minden pillanatban, és amikor megérkezik, úgy fogadd, mint amire már vártál.
Filokália; Teofán, a Remete

Kijöttem [a képzelődésből]. Élek!
Utazás nappal (Egyiptomi halottaskönyv)
 

Being Present hírlevél, 2005. december 

Eljutás a jelenlétbe



A jelenlétre tett erőfeszítések nem azonosak a jelenléttel. Csak szikrák. Igazi önmagunk szavak nélküli állapotát emlékeztetik arra, hogy emlékezzen önmagára — hogy legyen jelen. Peter Ouspensky ezt így magyarázta: "A tudatosság valami más, mint a gondolkodás. A gondolkodással csak lökést adnak neki, aztán szavak nélkül lesznek tudatosak."

Ezt a "lökést" a munka "én"-ek biztosítják, — a jelenlétet támogató és meghosszabbító szándékos gondolatok. Például az a gondolat, hogy "Olvass jelenléttel!", fokozza a megosztott figyelemre tett erőfeszítést. Határozottan és konkrétan bevonja aktuális tevékenységünket az önemlékezésbe. Más helyzetekben mondhatjuk, hogy "Nézz jelenléttel!", "Menj jelenléttel!" vagy "Beszélj jelenléttel!". Mint Robert Earl Burton, a Fellowship of Friends alapítója mondta: a munka "én"-ek tudatos gondolkodást jelentenek — olyan gondolkodást, ami az adott pillanatban a jelenlétet támogatja.

Például, ha rövid sétára megyünk kizárólag azzal a céllal, hogy jelen legyünk, szinte rögtön meglátjuk, milyen gépies "én"-ek jelennek meg a múltról és a jövőről, a jelen pillanattal nem kapcsolatos dolgokról, vagy a séta közben látottakról. Ezen gondolatok, ezen "én"-ek egyike sem a jelenlét. Mind elvon, elcsal a jelenléttől, és úgy tehetünk ellenük, hogy használjuk a munka "én"-eket.

Bármilyen helyzetben is vagyunk, a munka "én"-ek folyton átvágnak a gépies "én"-ek kavalkádján. Elűzik a képzelődést, és újra és újra a jelenlétet veszik célba. "Kerüld a képzelődést!" "Ejtsd!" "Ne kövesd ezt a témát!" "Gyere vissza a jelenbe most!"

Sosem könnyű munka "én"-eket vinni a gépies "én"-ek folyamába. Előkészület, gyakorlás és szorgalom kell hozzá. De még így sem vezetnek mindig jelenléthez. Miért? Mert a munka "én"-ek a négy alsóbb központhoz tartoznak. A tudatosság második állapotában vannak, és nem mindig hoznak létre elég szikrát ahhoz, hogy lángra lobbantsák a harmadik állapotot.

Eljutni a harmadik állapotba azt jelenti, hogy túljutunk a munka "én"-eken, és magához a szótlan jelenléthez érünk. Robert Earl Burton mondta erről: "Az, hogy van egy munka 'én'-ed — bár már ezt sem könnyű elérni — még csak a harc egyik fele. A másik fele: biztosítani, hogy az "én" jelenlétet hozzon. A munka "én"-ek mögé kell állnod, és jelen kell lenned."

A Buddha ugyanezt mondta: "Egy spirituális tett, amit fél szívvel tesznek, nem fog nagy gyümölcsöt hozni." Évszázadokkal később a szufi Ibn Adzsiba javasolta: "Semmivel se elégedj meg, amíg nem érkezel el az isteni jelenléthez." Mindketten azt mondták, ahogy minden iskola mondta, hogy az erőfeszítések igazi eredménye maga a jelenlét.

Még ha a munka "én"-ek sikeresek is, a jelenlét általában csak pár másodpercig tart, majd rögtön kiszorítják a gépies gondolatok. Ahogy Peter Ouspensky kifejezte: "Mihelyt megjelenik az önemlékezés, azonnal eltapossák." A képzelődésre utalt, ami újra és újra előtérbe akar kerülni, és arra, hogy nekünk meg folyton a munka "én"-eket kell előtérbe helyeznünk.

A munka "én"-ek létrehozásához azonban rendkívüli erőfeszítés szükséges, főleg azért, mert olyannyira vonakodunk felhagyni az érdeklődésünkkel a gépies "én"-ek iránt, és a bennük való tétlen elmerülésünkkel. Szeretjük képzelődésünk témáit, és élvezzük a második állapot kényelmét. Mindezt el kell hagynunk. Talán akkor a munka "én"-ekből fogunk kielégülést nyerni. De még azokban sem kapaszkodhatunk meg: arra tervezték őket, hogy kilökjenek minket a második állapotból.

Az iskolák munkája mindig is az volt, hogy elűzzék a képzelődést, és hogy a munka "én"-ekkel megtanuljanak jelen lenni. A mi iskolánkban rövid munka "én"-eket fejlesztünk ki, amik előtérbe lépnek, majd gyorsan visszavonulnak, hogy teret hagyjanak a jelenlétnek. Egyre inkább magára a jelenlétre helyezzük a hangsúlyt.

Robert Earl Burton mondta nemrég, hogy amikor a magasabb központok erőteljes munka "én"-eket hallanak, akkor kész örömest felelnek a jelenlétükkel. Hozzátette: "Amikor kilépsz a képzelődésből a jelenlétbe, akkor megbizonyosodsz arról, hogy nem számít, miről gondolkoztál; hogy a gépies "én"-ek tízezrei ködös, nem-tudatos tevékenység; és hogy még a munka "én"-ek is a második állapotban vannak." 


Gondolatok a jelenlétbe jutáshoz

A cél a tudatosság felébresztése.
George Gurdjieff

A fejlődés mindig a tudatosság fejlődése.
Peter Ouspensky

Tízezer gépies "én"-ünk van, és kihívás felhozni egy munka "én"-t közülük; a képzelődés gaza hajlamos elfojtani a jelenlét magvait. Olyan gépezetben élünk, ami majdnem állandóan képzelődik. Képzeletbeli életet él. A felébredés ára azonban az, hogy feladjuk a második állapotot.
Robert Earl Burton  
Ha hívnak, semmi áron se maradj a világban; azonnal engedelmeskedj.
Filokália  
Sokan vannak, akik hisznek a Szentírásban, de nincs erejük teljesíteni, ami meg van írva.
Filokália  
Semmi haszna sincs a recitálásnak, ha a szavak, amiket recitálsz, nem öltenek testet benned, tett formájában.
Szír atyák 
Talán intellektuálisan megértettél egy magasztos nézetet, de ha nem cselekszel az értelméhez hűen, letérsz az útról.
Padmaszambava
Az igazi lelki tudásban benne rejlik a tett is, különben nem igazán tudás.
Ibn Arabi

Miután Isten megparancsolta, hogy "Legyél!", válj a szavaknál többé.
Dzsalaluddin Rumi
 


Being Present hírlevél, 2006. január